Az elmúlt bő évtized elhibázott kormányzati stratégiája nyomán Magyarország energiafelhasználása legnagyobb részt továbbra is a klímaromboló fossziliseken alapul. Oroszország Ukrajna ellen indított háborújának árnyékában pedig különösen elkeserítő, hogy hazánk milyen súlyos mértékben függ az orosz energiától. Földgázfogyasztásunk mintegy 85%-a, olajfogyasztásunk 60-70%-a érkezik Oroszországból, és természetesen a paksi atomerőmű fűtőelemei is onnan származnak. Ha továbbra is Oroszországtól vásároljuk az energiát, ezzel közvetve anyagilag támogatjuk az Ukrajna ellen indított háborút. Ha békés, biztonságos, élhető jövő akarunk, akkor mind hazai, mind uniós szinten el kell felejtenünk azt, hogy más országok piszkos energiahordozóitól függünk. Az energiafüggetlenség csak a megújulókkal és energiatakarékossággal érhető el.
Az ukrajnai háború kitörése óta az Európai Unió már csaknem 18 milliárd eurót fizetett Oroszországnak klímaromboló energiahordozókért, így olajért, gázért és szénért. Ezzel pedig akaratlanul is hozzájárul ahhoz, hogy Oroszország tovább folytathassa az Ukrajna elleni, egyre véresebb támadásokat.
A háború révén most arra is fény derült, hogy mennyire súlyos az Unió Oroszországtól való energiafüggősége: az EU-ban elégetett gáz 40%-a származik Oroszországból. Ezt a függőségi viszonyt a lehető leggyorsabban csökkenteni kell, méghozzá úgy, hogy az orosz energiahordozókat nem máshonnan származó fosszilisekkel váltjuk ki, hanem az energiafüggetlenséget biztosító, decentralizált megújulókkal, és az energiafelhasználást csökkentő takarékossági, hatékonysági beruházásokkal. Hiszen a fosszilisektől nem csak a háborúk finanszírozásának morális terhe okán kell megszabadulni, hanem a klímaválság fenyegetése miatt is rendkívül sürgető ez a lépés.
Elszomorító, hogy Magyarország még súlyosabb mértékben függ az orosz energiától, mint az EU egésze: hazánkban az emberek többsége, közvetlenül vagy közvetve, de földgázzal fűt, és azzal melegíti a vizet, ráadásul az itthon termelt áram mintegy negyedét földgázt égető erőművekben állítják elő.
Magyarországnak is elemi érdeke, hogy csökkentse az energiafüggőségét, és erkölcsi kötelessége, hogy ne finanszírozzon az orosz fosszilis energiahordozókra költött eurómilliárdokkal háborúkat: tavaly mintegy 6 milliárd euró értékben vásárolt Magyarország fossziliseket Oroszországból.
12 év tétlenség
Most látszik csak igazán, hogy mennyire hiányzik az az elfecsérelt idő, amit a magyar kormány azzal töltött, hogy akadályozta a megújuló energiahordozók használatát, betiltotta a szélerőművek építését, illetve inkább az elhibázott rezsicsökkentésre fókuszált ahelyett, hogy a hazai elavult épületek megfelelő szigetelését támogatta volna. Hiába figyelmeztettek a 2006-os és 2009-es gázválságok, hogy milyen óriási kockázatokkal jár a más országoktól való energiafüggőség, hiába volt velünk végig a klímaválság fenyegetése, az elmúlt bő évtizedet az elszalasztott lehetőségek és a tévutak jellemezték, mégpedig:
- 2016-ban a kormány ellehetetlenítette, hogy új szélerőművek épüljenek Magyarországon.
- A “rezsicsökkentéssel” a kormány mesterséges alacsonyan tartotta az energiaárakat, ösztönözve az emberek energiafelhasználását – és ezzel az orosz gázimportot.
- Az uniós átlagnál 37%-kal több energiát használ fel az elavult hazai ingatlanállomány, a kormány mégsem hirdetetett érdemi programot az energiahatékonysági és energiatakarékossági felújításokra.
- Mivel a lakáscélú állami támogatásokat a kormány szinte egyáltalán nem kötötte a klímavédelem szempontjából fontos energetikai célok megvalósításához, az így elköltött több száz milliárd forint közpénz ellenére a háztartások kibocsátása 2014 óta növekszik.
- A kormány 2020-ban sok tízmilliárd forint közpénzért visszavásárolta a klímagyilkos Mátrai Erőművet, hogy azt továbbra is életben tartsa, ahelyett, hogy a közpénzt a megújuló energiarendszer kiépítésére fordította volna.
- A fentiek eredményeképpen is 2014 óta mintegy 25%-kal nőtt az ország gázfelhasználása.
Ha csak annyira fejlesztettük volna az elmúlt 12 évben a szélenergiát, mint Lengyelország vagy Románia, akkor most mintegy 40%-kal kevesebb gázt égethetnének a hazai gázerőművek. Ha csak negyedével csökkentettük volna a háztartások gázfelhasználását, most évi 1 milliárd köbméterrel kevesebb gázt kellene importálnunk.
Mi kell a békéhez?
Ha békés, biztonságos jövőt akarunk, akkor ezeket az elhibázott lépéseket nem folytathatjuk tovább. A fosszilis energiahordozók történetét az éghajlat rombolása és pusztító háborúk sora kíséri, ezért meg kell szabadulnunk ezektől. A mostani helyzet esélyt kínál arra, hogy átgondoljuk az elmúlt évtized hibáit, és kijavítsuk azokat. Cselekednünk kell, hogy a lehető leggyorsabban csökkenjen a függőségünk az orosz fosszilisektől, és hogy mihamarabb megszüntessük az Oroszország háborúihoz nyújtott finanszírozást. Szélenergiából még sosem finanszíroztak háborút, napenergiáért pedig sosem tört ki fegyveres konfliktus. Ez a követendő út.
Mindenkinek van dolga, felelőssége, de a politikusok cselekvésére van a legnagyobb szükség, hogy azonnal megkezdődhessenek a szükséges rendszerszintű változások. Ehhez olyan vezetők kellenek, akik átlátják, hogy mi a szerepük történelmi időkben, és bátran hozzák meg a szükséges döntéseket.
Leválás a fosszilis energiahordozókról
A háborúktól függetlenül is a lehető leghamarabb teljesen meg kell szabadulnunk a fosszilis energiahordozóktól. Ehhez saját, egyéni megoldásaink fontosak, például dönthetünk úgy, hogy kevesebbet autózunk és repülünk, vagy alacsonyabb hőmérsékletre fűtjük a lakást, de alapvetően uniós, állami, és önkormányzati döntésekre van szükség. Ezeknek a fókuszában az energiahatékonysági és energiatakarékossági beruházások, illetve a megújulókra való átállás finanszírozásának felpörgetése kell hogy szerepeljenek. Magyarországon, a teljesség igénye nélkül, legalább az alábbiakra van szükség:
- Le kell állítani a megújulók terjedésétől rengeteg pénzt elszívó Paks II. beruházást.
- Újra lehetővé kell tenni, hogy szélerőművek épülhessenek hazánkban.
- Minél szélesebb körben támogatni kell a napelemes rendszerek háztetőkre való felszerelését (beleértve a szükséges hálózatfejlesztést).
- Hosszú távú, kiszámítható, előre látható támogatást kell nyújtani az épületek energiatakarékossági és energiahatékonysági beruházásaihoz.
- Csökkenteni kell a közlekedés energiaigényét technológiaváltás révén (elektromos közlekedésre való átállás), forgalomszervezési eszközökkel (pl. belső égésű motoros járművek használatának korlátozása nagyvárosokban, sebességkorlátozás autópályákon), a tömegközlekedés, a kerékpározás és mikromobilitás ösztönzésével, az ehhez szükséges infrastrukturális beruházások támogatásával, a tömegközlekedés versenyképességének javításával.
- Támogatni, sőt kezdeményezni kell minden olyan uniós szintű döntést, amelyek a fosszilis felhasználás csökkenését eredményezik (pl. légi közlekedés korlátozása, vasút versenyképességének javítása stb.).
- Akár bekövetkezik a következő hónapokban az orosz energiaimport szankcionálása, vagy más okból való korlátozása, akár nem, mindenképpen készülni kell a következő fűtési szezonra. Olyan gyors intézkedésekre van szükség, amelyek hozzájárulnak a gázigény csökkenéséhez. Ehhez jó például szolgálhat a 2011-es japán energiatakarékossági program, amelyben a vállalatokat kötelezték az energiafelhasználásuk jelentős (15%-os) csökkentésére, és a lakosságot is széles körben bátorították a spórolásra.
- Jó példával kell elöl járnia az államnak azzal, hogy már a következő hetekben energiatakarékossági programokat hirdet saját magára, azaz egyebek mellett a közintézményekre, a középületekre és az állam tulajdonában lévő vállalatokra.
Itt az ideje, hogy a hazai döntéshozóknak is eszébe jusson, hogy a fosszilisektől való függést a megújulókkal és energiahatékonysággal kell mérsékelni.