Idén ősszel minden szem a Glasgow-ban megrendezett klímacsúcsra (COP26) szegeződik, ahol a világ vezetői azt tárgyalják, milyen lépéseket hajlandóak tenni a klímakatasztrófa elkerülése érdekében. Nincs vesztegetni való időnk: az országoknak mielőbb csökkenteniük kell a klímagyilkos kibocsátásaikat. Ehhez többek között arra van szükség, hogy a nagy fosszilis cégek a lehető legrövidebb idő alatt környezetbarát alapokra álljanak át. Egy ilyen komplett irányváltás nagy feladatnak látszik, azonban nem lehetetlen: a dán állami olajcég, a DONG Energy története a MOL számára is tanulság lehet.
„Egy olyan világban élünk, ahol egy fa vagy egy állat sokszor értékesebb holtan, mint elevenen. Egy olyan világban élünk, ahol a gazdaságunk már nagyon régóta a Föld erőforrásainak kizsákmányolására épül. Kivágjuk a fákat, lemészároljuk az állatokat, felszínre hozzuk a kőolajat – tesszük mindezt úgy, hogy tudjuk, ártunk vele mindenkinek és sokkal rosszabb állapotban hagyjuk hátra a Földet az utódainknak, mint ahogyan mi megkaptuk a szüleinktől.” Mindezt Justin Rosenstein, a Facebook és a Google korai időszakának egyik fejlesztője mondja a Social Dilemma című dokumentumfilmben, hozzátéve, hogy ha a cégek profitot akarnak termelni, akkor azt fenntartható módon kell, hogy tegyék. A gazdaságot a pénzügyi ösztönzők mozgatják, a megoldásoknak tehát át kell ezeket az ösztönzőket alakítani. Egy ilyen sikeres átalakulásra példa a dániai DONG Energy, mai nevén Ørsted története, amely kőolaj- és földgázkitermelő cégből alig egy évtized alatt a világ vezető tengeri szélenergia-termelő vállalatává alakult át.
Az előzmények
A DONG (Dansk Olie og Naturgas – magyarul: Dán Olaj és Földgáz) olajcéget 1972-ben alapította a dán állam azzal a céllal, hogy kitermeljék a kőolajat és a földgázt az Északi-tenger Dániához tartozó részén. A ’70-s évek elején a dán energiaellátás szinte teljes egészében a kőolajon alapult, aminek túlnyomó részét Szaúd-Arábiából importálták. Az állami tulajdonos azt remélte, hogy a DONG olajkitermelése csökkenti az ország importfüggőségét.
A dán gazdaság arab olajtól való függését végül az 1973-as olajválság szüntette meg egyik napról a másikra, amikor az árak 400%-kal emelkedtek meg pár nap alatt. Az ország energiaköltsége az egekbe szökött, de a dánok gyorsan reagáltak: az erőműveket széntüzelésűvé alakították, a szén ugyanis sokkal olcsóbbnak bizonyult, amelyet ráadásul közelebbről, például Németországból lehetett beszerezni.
Ennek ellenére a tengeri kőolaj- és földgázkitermelésről sem mondtak le. Évtizedek alatt a DONG felépítette az északi-tengeri olaj és földgáz kitermelésére alkalmas kapacitásokat, majd a további növekedés során a villamos energia termelésébe és elosztásába is beszállt, amikor 2006-ban összeolvadt öt dán villamosenergia-társasággal. Az éghajlatváltozás veszélyei ekkorra már közismertek voltak, a DONG stratégiája mégis az maradt, hogy folyamatosan bővítse a szénre épülő kapacitásait. Európa egyik legszénigényesebb energiaipari vállalata volt, a szén azonban nem volt ingyen: valami erősen bűzlött Dániában, és Koppenhága fölött állandóan szmogos volt az égbolt.
A fordulat
A céget végül egy rosszul sikerült befektetés indította el az átalakítás útján 2008-ban. Ekkor már hat éve dolgoztak egy 1600 megawattos széntüzelésű erőmű projektjén a németországi Greifswald mellett, a német kormány támogatásával. A fejlesztés azonban megbukott a helyiek nagyon erős ellenállásán, akik nem akarták, hogy az északkeleti tengeri partvidékre ilyen szennyező erőmű épüljön. Ez volt az első egyértelmű jele a DONG számára annak, hogy a világ más irányba kezd mozogni, és a cég vezetése – miután jelentős veszteséget volt kénytelen leírni a bebukott beruházás miatt – arra a következtetésre jutott, hogy stratégiát kell váltania.
Mindez egy évvel a kulcsfontosságú és pont Koppenhágában tartandó 2009-es ENSZ-klímacsúcs előtt történt, és a későbbi sikerek ellenére sem volt egyszerű és egyértelmű a helyzet. Bár ekkorra már Al Gore amerikai alelnök publikálta A kellemetlen igazság című művét, és az EU is elkezdte megfogalmazni a szén-dioxid-kibocsátás csökkentésére vonatkozó 2020-as céljait, a vállalati belső megbeszéléseken még többször elhangzott, hogy a szénalapú erőművekben van további 40-50 év, mielőtt végleg fenntarthatatlanná válik a helyzet. A hezitálás ellenére végül úgy döntöttek, belevágnak és meghirdették a feketéből zöldbe való átmenetet, a cég energiatermelését akkor jellemző 85% fosszilis, 15% megújuló arány megfordítását. Tették ezt annak ellenére, hogy tudták, a szélenergia kiaknázására is tetemes összeget kell fordítani. A szárazföldi szélenergia-termeléssel ellentétben ugyanis a tengeri szélenergia-termelés ekkor még Dániában is alig létezett.
Éppen ezért a vállalat akkori vezérigazgatója a vezető dán politikai napilapban hosszadalmas cikkben tájékoztatta a közönséget a változásról. Úgy érvelt, hogy teljesen más energiarendszert kell létrehozni, ahol a világ energiájának többsége a végtelen mennyiségű természetes eredetű energiaforrásból származik, mint például a szél és a nap.
Amiről a cikk nem szólt, az a hatalmas belső ellenállás volt. A DONG három évtizeden keresztül építette üzleti modelljét a fosszilis üzemanyagok kitermelésére és felhasználására, a zöldülés tervét széles és mély szkepticizmus fogadta a cégen belül. Sőt, a dán kormány is szkeptikus volt. Néhány politikus attól tartott, hogy a DONG túl keveset foglalkozik a vállalat úgynevezett biztonságos részeivel, az olajjal és a gázzal. A politikusok számára ekkor még elképzelhetetlennek tűnt, hogy a kőolajat és a földgázt megújuló energiára cserélje le az a cég. Egyszerűen túl kockázatosnak tartották.
Számok és tények
Bár a feketéből zöldre váltás meghirdetésekor még körülbelül 30 évvel számoltak, mégis alig egy évtized alatt sikerült teljes fordulatot végrehajtani. 2019-re a vállalat zöldenergia termelése a teljes termelés 86%-át tette ki; a tervek szerint 2023-ban zárják be az utolsó szénerőművet is, 2025-re pedig a megújuló energia a vállalat termelésének 99%-a lesz majd.
És az átalakulás ezzel nem ért véget. Míg 2009-ben a cég nagyrészt hazai piacra termelő dán nemzeti vállalat volt, ma vezető szerepet játszik a tengeri szélenergia-termelésben, a globális piac több mint 30%-ának ellenőrzésével. Dánián kívül Nagy-Britanniában, Németországban, Hollandiában, Tajvanon és az Egyesült Államok keleti partjainál is vannak tengeri szélerőmű telepei – ezek egy része még fejlesztés alatt áll -, így a kitermelt szélenergia egyre több és több ember szükségleteit képes kielégíteni. 2025-re a vállalat számítása szerint körülbelül 30 millió ember ellátására elegendő kapacitással fog rendelkezni.
A nyereséges átalakulás a társaság tőzsdei értékét mintegy 30 milliárd dollárra növelte, ezzel Európa egyik legértékesebb energetikai társaságává vált. 2016-ban vezették be részvényeit a koppenhágai tőzsdére és 2017-ben változtatott nevet, amikor eladta az összes kőolaj- és földgázkitermelő kapacitását a brit INEOS-nak. Jelezve, hogy az olajról átálltak a villamos energiára, a cég a DONG-ot lecserélte Ørsted-re, felvéve az elektromágnesességet felfedező XIX. századi dán tudós, Hans Christian Ørsted családnevét.
A jövő
Az Ørsted vállalat történetében a gazdasági-pénzügyi szempontok és a klímaszempontok sikeresen összeértek. A vállalatot évek óta a legfenntarthatóbb, legzöldebb vállalatnak választja a Corporate Knight nevű think-tank szervezet, és még pénzügyileg is sikeres. Vezetői elkötelezettek, hogy a vállalat a maga részéről teljesítse a 2016-os párizsi klímaegyezményben foglaltakat, miszerint a hőmérséklet emelkedését 1,5 fok alatt kell tartani 2050-ig ahhoz, hogy az éghajlatváltozás mértéke kezelhető legyen.
A DONG/Ørsted példája még úgy is nagyon fontos, hogy a cég az olaj- és földgázipari érdekeltségeit nem bezárta, hanem eladta, így a mezőkön továbbra is folyhat a kitermelés, azaz az innen származó fosszilis energiahordozók továbbra is szennyezik a környezetet. A cég átalakulása mégis azt mutatja, hogy a váltás egyáltalán nem lehetetlen: vízió, elszántság és megfelelő stratégia kell hozzá, a siker pedig még a tervezettnél hamarabb is bekövetkezhet. Az olajcégeket a mostanában ért megrázkódtatások pedig arra figyelmeztetik a cégek vezetőit: időben érdemes lépni, ha el akarják kerülni a vállalatot a klímaváltozásért felelőssé tevő bírósági ítéleteket, vagy meg akarják előzni, hogy a részvényesek kötelezzék őket a kibocsátások csökkentésére.
Mindez nem csak a nagy, globális olajvállalatokra vonatkozik. Az események a világban kisebbnek számító, de regionálisan fontos szerepet betöltő cégeket is utolérhetik. Jelenleg a MOL a legnagyobb magyar szén-dioxid-kibocsátó vállalat, amely stratégiájában már elkezdett zöldülni, de az őrségi földgázkitermelési tervei arról tanúskodnak, hogy még hosszú ideig gondolkodik a fosszilisek kitermelésében. A sok tekintetben hasonló helyzetből induló DONG Energy története éppen ezért a MOL számára is fontos példa lehet.