Friss kutatások azt mutatják, hogy a fiatalok többsége aggódik a jövője miatt, klímaszorong. Nem véletlen: a most felnövő generáció bőrére megy a játék. Úgy érzik, hogy a felnőttek, a döntéshozók cserben hagyták őket. Sokan egyelőre tehetetlennek érzik magukat és ez szorongató érzés. Az elmúlt évek klímamozgalma ezt az erőt tudta a felszínre hozni, cselekvésre buzdítani, és ennek komoly hatása lehet.
Még a kétezres évek elején is kinevették azokat, akik komolyan aggódtak a klímaváltozás miatt, azóta viszont úgy berúgta az ajtót a klímaválság, hogy nehezen találunk olyat, aki ne gondolná valós fenyegetésnek. A klímakatasztrófát még van esélyünk elkerülni, és ezt lehet, hogy éppen a leginkább érintettek fogják elérni. A fiatalok.
Fotó: Járdány Bence / Greenpeace
A független Pew Research Center [1] felméréseinek adatai szerint világszerte csaknem minden harmadik ember (72%) [2] attól tart, hogy a globális klímaváltozás személyesen árt neki. A fiatalok majdnem fele szerint az éghajlatváltozással kapcsolatos érzéseik negatívan befolyásolják mindennapi életüket, és 77%-uk szerint ijesztő jövő vár rájuk az éghajlatváltozás miatt – derül ki egy tízezer, 16 és 25 év közötti fiatalt megkérdező kutatásból, amelyet 10 országban készítettek akadémikusok [3] . Ezt a félelmet fel és el kell ismerni, és kis csoportokban együtt kell tudnunk feldolgozni ezeket a vállalatokon belül, a helyi közösségekben, a kormányzatban és egyéb szervezetekben. Csak ezután tudjuk majd produktívan megbeszélni, hogyan kell felkészülni, alkalmazkodni és harcolni az éghajlatváltozással.
A klímaszorongásra jó ellenszer lehet a közösségi cselekvés
Cselekvésre egészen biztosan szükség van: a Climate Action Tracker [4] nevű nemzetközi szervezet legújabb jelentése szerint [5] ugyanis a 2015-s párizsi klímaegyezmény 36 aláírója közül egyetlen afrikai ország teljesíti a vállalását, Gambia. A következő klímakonferencia (COP26) házigazdája, az Egyesült Királyság bár szeretné magát élharcosnak tekinteni, de közben nem ellenzi egy új szénbánya megnyitását Cumbriában, vagy olajfúrást Shetland környékén, mindemellett pedig csökkentik a repülési adókat. [6] A glasgow-i klímacsúcstól nem várhatunk sokat. Ígéreteket és klímablablát biztos kapunk majd a döntéshozóktól. A cselekvést nekünk kell kikényszeríteni. Nem várhatunk tovább.
Fotó: Járdány Bence / Greenpeace
| Írországban nemrég esszéíró-versenyt hirdettek iskolásoknak, hogy osszák meg gondolataikat és fogalmazzák meg javaslataikat. A legjobb írásokat az Irish Times [7] publikálja majd. Néhány mellbevágó idézet a verseny korábbi, 9-10 éves győzteseinek írásaiból: „Kedves Világ! Szeretném, ha több időnk lenne, és mi választhassuk, hogy fenntarthatóbbá tesszük az életmódunkat, de nem ez a helyzet. Az emberek szeretnek úgy tenni, mintha zöldek lennének, és el is hiszik, hogy a klímaválságot meg tudjuk oldani újrahasznosítással, környezetbarát kávéscsészékkel és azzal, hogy használt ruhákat vásárolunk. De sajnos, ezekkel a probléma nem szűnik meg, és nagyon remélem, hogy nem ennyiben merül ki a klímatudatosság. Elkényeztetetté váltunk, kényelmes életmódot folytatunk, míg mások szenvednek az éghajlatváltozás közvetlen következményeitől. Vicceket és mémeket csinálunk róla, mert az igazsággal túl kényelmetlen volna szembenézni, hiába hajtogatják a tudósok évtizedek óta ugyanazt. Természetesen mi mind túl naivak voltunk ahhoz, hogy meghallgassuk őket, hogy hallgassunk rájuk. Nem törődünk a katasztrofális árvizekkel vagy a légkörünkbe kikerülő fosszilis tüzelőanyagok okozta szennyeződéssel. Persze, miért tennénk? Ehelyett otthon ülünk és bejegyzéseket teszünk közzé az Instagramon, miközben arról beszélünk, hogy milyen fontos kérdés az éghajlatváltozás. De mit tettünk, teszünk valójában? A válasz ijesztő lehet, de muszáj szembenéznük a saját valódi tetteink hiányával.” Rose Darroch „A bolygó, amelyen élünk, különleges, és nincs másik, ezért mindent meg kell tennünk annak érdekében, hogy megmentsük. Sok kihívással kell szembenéznünk, például a szegényebb országokban, amelyek nem rendelkeznek a változtatásokhoz szükséges forrásokkal, illetve az embereket nem tájékoztatják az éghajlatváltozás hatásairól, azokat csak elszenvedik. Pedig mi sokat tehetünk az éghajlatváltozás megállítása érdekében: gyalogolunk vagy kerékpározunk ahelyett, hogy autót vezetnénk, több szemetet hasznosíthatnánk újra, megtervezhetnénk az étkezéseinket az élelmiszer-pazarlás megelőzése érdekében, takarékoskodhatnánk a vízzel, és általában is segíthetnénk felhívni a figyelmet az éghajlatváltozásra. A világ vezetőinek azon kellene dolgoznia, hogy a jólétet egyenletesebben osszuk szét a világon, és segítsünk a szegényebb országoknak abban, hogy ne kelljen elszenvedniük a klímaváltozás rettenetes következményeit. Ha mindent megpróbálunk, elérhetjük a párizsi klímaegyezmény céljait, és a Földet jobb hellyé tehetjük számunkra és a jövő generációi számára.” Noirin O’Loughlin A kisiskolás gyerekek fogalmazásai elég pontosan visszaadják sok ember életérzését és azt is, hogy mi történik a világban klímaváltozás-ügyben. Renéé Lertzman klíma pszichológus [8] szerint sem a „holnap itt a vég”, sem a különböző, időnként akár szélsőséges megoldásokba vetett megszállott optimista hit nem a legjobb módja annak, hogy hatékonyan és félelem nélkül beszéljünk az éghajlatváltozásról. |
Csatlakozz a klímamozgalomhoz: a Fridays For Future Magyarországhoz az [email protected] címen tudsz jelentkezni, az Extinction Rebellion Magyarország önkéntes csoportjába itt tudsz belépni, vagy menj el október 7-én, csütörtökön a budapesti toborzó eseményükre. A Greenpeace-hez itt tudsz önkéntesnek jelentkezni.
Jegyzetek:
[3] https://papers.ssrn.com/sol3/papers.cfm?abstract_id=3918955
[4] https://climateactiontracker.org/
[5] https://climateactiontracker.org/publications/global-update-september-2021/
[6] https://www.bbc.co.uk/news/science-environment-58667328
[8] https://www.cnbc.com/amp/2021/09/26/how-to-discuss-climate-change-productively.html