Ahhoz, hogy a Föld jelenlegi élő rendszereit és ezen alapuló civilizációnkat, az emberiséget meg tudjuk menteni, a világnak az elkövetkező 10-15 évben két egymással szorosan összefüggő válsággal kell megküzdenie: az ökológiai- és a klímaválsággal.
Mára már mindenki számára nyilvánvaló tény, hogy mindkét vészhelyzetet a fenntarthatatlan, pazarló, a természetet kizsigerelő emberi tevékenység okozta (IPPC és IPBES-jelentés). Ebből az következik, hogy csak akkor remélhetünk változást, ha ezeket a pusztító gyakorlatokat sürgősen és alapjaiban átalakítjuk. Ehhez elengedhetetlen, hogy az összes ágazat, minden döntéshozatali folyamatában az élővilág és a klíma védelme fő szempontként szerepeljen.
Magyarország élővilága rendkívül gazdag. Elsősorban kis kiterjedésű, mozaikos élőhelyek alkotják, amelyekben sok olyan faj él, amely sehol máshol a világban nem fordul elő. Ugyanakkor már évtizedek óta ismert tény, hogy Magyarország a klímaváltozás szempontjából Európa legsérülékenyebb régiójának része [1], így a globális felmelegedés különösen sújtja.
Ezt bizonyítja, hogy a korábban 2050-re jósolt, a 100 évvel ezelőtti éves középhőmérséklethez képest, 1,4-1,9 fokos emelkedést már 2010-ra elértük [2]. A felmelegedés mellett a másik legaggasztóbb változás az éves csapadékmennyiség jelentős csökkenése. Egyre gyakoribb és súlyosan aszályos időszakokra számíthatunk, enyhébb telekre és egyre kiszámíthatatlanabb időjárásra. Az általános szárazodás mellett, rendszeresen kialakuló viharokra, és időnként lezúduló, özönvízszerű esőzésekre is számíthatunk.
Ha nem történik gyors és hatékony változtatás a hazai víz-, mező- és erdőgazdálkodásban, akkor 2050-re az ország közel kétharmada száraz sztyeppévé válhat, olyanná, mint például Törökország száraz területei. Nemcsak a fenyők tűnnek el, hanem bükköseink, és a gyertyános tölgyeseink is, egyedül a szárazságot jobban tűrő tölgyeseink maradnak majd meg az ország északi és nyugati vékony sávjában. Nemhogy kukoricát és egyéb táplálékainkat jelentő növényeket nem fogunk tudni termelni, de még a legeltetés is kétségessé válik a nyári aszályos időszakokban, amennyiben az előrejelzések szerint alakul a helyzet a Kárpát-medencében.
Ha eltűnnek az erdeink, velük veszítjük el a bennük élő összes állatot és növényt is: a hűvös erdőket szerető csodás kis ökörszemet, harkályaink jó részét, a szépséges, bíbor tollú süvöltőt, a csízeket. De eltűnnek más különleges lények is, mint például az egyik legimpozánsabb bogarunk, a havasi cincér is. És a sort még sokáig folytathatnánk.
Az egyre kevesebb csapadék mellett kiszáradnak vizes élőhelyeink is, és magukkal viszik az általuk éltetett fajokat: vízi madarainkat, a hüllőinket, kétéltűinket, például az ékszer szépségű zöld kis levelibékát. A hűvös, nyirkos erdeinkben élő foltos szalamandrát se láthatjuk majd többé, ha sürgősen nem cselekszünk. Vizeink eltűnése miatt súlyos bajban lesznek a Kárpát-medencén átvonuló, itt táplálkozó madarak is: a vadludak, a darvak és a parti madarak tömegei.
De nézzünk egy kicsit a kevésbé ismert fajok felé is. A ma ismert fajok több mint háromnegyede gerinctelen állat, többségük rovar és más ízeltlábú. Létük alapvetően meghatározza a természetes és a mezőgazdasági területek működését. Ezeket is súlyosan érinti majd a klímaváltozás. A szélsőséges éghajlati ingadozások például a növények virágzását kiszámíthatatlanná teszik, amihez a lepkék és más beporzásban részt vevő rovarok nehezen tudnak alkalmazkodni. Így nem csak ők maradnak táplálék nélkül, de elmarad a megtermékenyítés és a termés is.
Sok faj eltűnhet. A természet azonban nem hagy üres foltokat. Jön helyettük majd más, délebbről, olyanok, amelyek jobban tűrik a meleget és a szárazságot is. De azt a sokszínűséget, ami ma hazánkat jellemzi, elveszítjük. A délről érkező fajok között lesznek, és már vannak is olyanok, amelyek új gondokat okoznak, és amelyekre sem mi, emberek, sem az itteni élővilág nincs felkészülve, nincs a kártételükkel szemben ellenszerünk.
A klímaváltozás hatására hazánkban az elmúlt évtizedekben több olyan rovarfaj is megjelent, amelyek jelentős kárt okoznak őshonos vadon élő növényeinkben, erdeinkben, valamint a mezőgazdasági haszonnövényeinkben is. Ilyen például a gyapottok-bagolylepke, amely a felmelegedés hatására érte el hazánkat is, és a mérsékelt övi lombos erdők egyik legjelentősebb károsítója. De jönnek például a Dengue-lázat, a maláriát, a nyugat-nílusi vírust terjesztő szúnyogok. Ezek közül a betegségeket terjesztő fajok közül sok olyan van, amelyek nem csak az emberre nézve veszélyesek, hanem az itt őshonos állatokra is. A nyugat-nílusi láz például majdnem kipusztította a hazai héjaállományt.
Ha össze akarjuk foglalni, hogy mi fog történni, ha nem lépünk fel határozottan a klímaváltozás megfékezése ellen, akkor a következő kép rajzolódik ki a jövőnkről: egy kiszáradó, helyenként már elsivatagosodó ország, amely nem fogja tudni táplálékkal ellátni lakosságát. Importálnunk kell majd valahonnan (de honnan?) a táplálékunkat jelentő gabonát és más alapvető élelmiszereket. Ha Magyarország kormánya nem támogatja az Európai Unió klímacéljait, akkor pontosan ebbe az irányba viszi a most még mindig termékeny országunkat. Pedig Magyarország különlegesen kedvező adottságaival, termékeny talajával, vizeivel és klímájával nem csak minket, de Európa más országait is el tudná látni terményeivel, mint ahogy valaha tette.
Nyilván nem ezt akarjuk. És ezt nem is hagyhatjuk! Mindent meg kell tennünk azért, hogy ezt a tragikus jövőképet megváltoztassuk! Ma még erre van módunk. Csak jó irányba kell fordítanunk a kormányzást. Ennek fontos eszköze, iránymutatója lesz, a hazai biodiverzitás stratégia kidolgozása, a közösen elfogadott EU stratégia 2030-ig kijelölt céljainak a hazai gyakorlatba való átültetésével.
Most van az évtizedekig tartó nehéz tárgyalásokkal megalkotott Párizsi Klímaegyezmény 5. évfordulója és ezekben a napokban dönt az Európa Tanács az unió 2030-as klímavédelmi céljairól is.
Az európai folyamatokat Magyarország miniszterelnöke is szavazatával, véleményével befolyásolni fogja és ezért kormányunknak is fel kell ismernie azt a tudományosan, többszörösen alátámasztott tényt, [1] hogy a klímaváltozás hazánkra nézve is nagyon súlyos következményekkel járhat. Ezért nem gátolhatjuk, vagy gyengíthetjük a megoldást jelentő közös célok elfogadását.
Ha Magyarország akadályozná az uniót abban, hogy valóban hatékony vállalásokat tegyen a klímavédelem terén, azzal veszélyeztetné az itt élő emberek és a bennünket fenntartó élővilág jövőjét is.
[1] Láng I., Csete L., Jolánkai M. (2007): A globális klímaváltozás: hazai hatások és válaszok. A VAHAVA jelentés. Budapest, Szaktudás Kiadó Ház, 220. ISBN:9639736177: https://core.ac.uk/download/pdf/227754848.pdf
[2] Borhidi és mtsai TermészetBúvár 2019/ 4. 6-9 oldal: https://tbuvar.hu/fooldal/2019_pdf/TB_2019_04_OK_digitalis.pdf