Ma talán minden eddiginél fontosabb, hogy gyermekeink olyan élelmiszereket kapjanak, amelyek segítenek megőrizni az egészségüket és bolygónk jövőjét egyaránt. A hazai ökomódszerekkel termelt élelmiszerek ilyenek: megbízhatóak, egészségesek és előállításuk kíméli a környezetet. Emellett értékteremtő munkát és bevételt biztosítanak a helyi közösségeknek, a hazai gazdálkodóknak. Ha ilyen alapanyagok kerülnek a közétkeztetésbe, akkor minden gyerek egyenlő eséllyel juthat egészséges, hazai, ökológiai módszerekkel termelt élelmiszerekhez. Az alábbiakban bemutatjuk, hogy csinálták mindezt Rómában. Hiszünk abban, hogy mindez Magyarországon is lehetséges.
Rómában a 2000-es évek elején radikális menzareformot indítottak, és elérték, hogy három év alatt 10-ről 70%-ra növekedjen a helyi bioalapanyagok aránya a közétkeztetésben, így a város közétkeztetése országos szinten is a legnagyobb hazai biotermék-felvásárló lett.
Az iskolai étkeztetés minőségi reformjával többek között az volt a városvezetés célja, hogy minél több helyi, ökológiai termelésből származó alapanyagot használjanak az iskolákban. Az előzetes kutatások azt mutatták, hogy a helyi gazdaságok termelési módjának megválasztását (hogy átálljanak-e öko/biotermelésre) erősen befolyásolja a városi beszerzési politika, ezért azt úgy alakítottak ki, hogy a fenntarthatóságot segítő módszereket részesítse előnyben.
A stratégia elkészítésébe bevonták az ökológiai termelést tanúsító testületek képviselőit is, hogy segítsenek azonosítani azokat a termékeket, amelyekre nagy mennyiségben van szükség a közétkeztetésben, és amiből képesek lehetnek a helyi gazdálkodók fedezni az igényt.
Az önkormányzat hozzáállása maga után húzta a vállalatokat, mert tudták, hogy olyan közigazgatással kell számolniuk, amely megköveteli a fenntarthatósági törekvéseket, és nyomon is követi, hogy mindezt teljesítsék. Végül a közbeszerzési szerződések módosítása és a rendszeres ellenőrzések nagyon gyors átalakuláshoz vezettek.
A menzaforradalom hatására a gyermekek egyenlő eséllyel jutottak egészséges ételekhez, a helyi gazdálkodók megerősödtek, javult a vidék és a város viszonya, valamint a városkörnyéki földhasználatban is kedvező változások indultak el, és hosszas csökkenés után ismét növekedni kezdett Róma környékén a mezőgazdasági tevékenységre használt területek aránya: rövid időn belül 14%-kal. Ma már több mint 400 hektáron termelnek élelmiszert a városhoz tartozó területeken.
Mindez követendő példa lehet Budapest, az egyes kerületek, illetve más hazai nagyvárosok számára is, hiszen közös akarattal, összefogással és kitartó munkával óriási változásokat lehet elérni, akár jelentősebb többletköltség nélkül is.
👉 Ha érdekelnek a részletek, olvass tovább!
Róma a maga 2,9 millió lakosával és majdnem 1300 négyzetkilométeres kiterjedésével az EU negyedik legnagyobb városa. Önkormányzata a város demográfiai és gazdasági jelentősége miatt bizonyos fokú autonómiával rendelkezik Olaszországban.
Rómában a 2000-es évek elején radikális menzareformot indítottak el, és elérték, hogy három év alatt 10%-ról 70%-ra növekedjen a helyi bioalapanyagok aránya a közétkeztetésben. Hogy csinálták?
A városban a gyerekeket fogadó intézmények csaknem 92%-ában helyben készítik el az ételeket. Ez 645 olyan iskolát és óvodát jelent, ahová 3-14 éves korú gyerekek járnak, valamint 180 bölcsit, ahol a hároméves kor alattiakkal foglalkoznak. A 14 éven aluliak étkeztetése a teljes római közétkeztetés 40%-át teszi ki; naponta körülbelül 140 000 adag ételt kínálnak, plusz tízórait minden gyermek számára. Az összes mennyiség eléri a napi 150 tonnát, és egy évben 190 nappal számolhatunk.
A Minőségi Forradalom elnevezésű projekttel többek között az volt a városvezetés célja, hogy minél több helyi, ökológiai termelésből származó alapanyagot használjanak az iskolákban. Az előzetes kutatások azt mutatták, hogy a helyi gazdaságok termelési módjának megválasztását, és a változtatási hajlandóságot erősen befolyásolja a városi beszerzési politika, ezért azt úgy alakítottak ki, hogy a fenntarthatóságot segítő módszereket részesítse előnyben.
A stratégia elkészítésébe bevonták az ökológiai termelést tanúsító testületek képviselőit is, hogy segítsenek azonosítani azokat a termékeket, amelyekre nagy mennyiségben van szükség a közétkeztetésben, és amiből képesek lehetnek a helyi gazdálkodók fedezni az igényt.
Tekintettel az óriási felvevőpiacra, a beszerzésért felelős cégek párbeszédet kezdeményeztek az önkormányzattal és kialakult a szereplők között a közös akarat. Ugyanakkor az olaszországi oktatási minisztérium is támogatta a minőségi forradalmat, sőt, dietetikusokkal önálló ellenőrzéseket is végzett. Végül a közbeszerzési szerződések módosítása és a rendszeres ellenőrzések nagyon gyors átalakuláshoz vezettek: 2004 és 2007 között a bioösszetevők arányát a római iskolai közétkeztetésben 10%-ról 70%-ra növelték, amivel elérték, hogy a város közétkeztetése országos szinten is a legnagyobb hazai biotermék felvásárló lett. Az önkormányzat hozzáállása maga után húzta a vállalatokat, mert tudták, hogy olyan közigazgatással kell szembenézniük, amely megköveteli a fenntarthatósági törekvéseket, és nyomon is követi, hogy egyre jobbak legyenek ezen a téren.
A gyerekek a gyümölcsökön, zöldségeken kívül biót kaptak olívaolajból, paradicsomkonzervekeből, sajtokból, kenyérből és más pékáruból, hüvelyesekből, tésztából, rizsből, és tojásból is. A feldolgozott halas termékeket (félkész és készételek) sima fagyasztott halfilé váltotta fel, és bevezették a menzákon a fair trade csokoládét és a banánt is. Eközben a húsfogyasztást mérsékelték: legfeljebb heti két alkalommal kínáltak húsos ételeket a nagyüzemi hústermelés súlyos környezeti hatásai miatt. A becslések szerint ezzel a lépéssel, ha a húsgyártásnak csak a vízigényét nézzük, éves szinten 5,783 m3 vizet takarítottak meg.
A következő nagy lépés a 2007 és 2012 közötti időszakra kiírt tender volt, amely az addigi leginnovatívabb étkeztetési pályázat volt Olaszországban, megközelítőleg 335 millió euró értékben. A pályázat magában foglalt egy frissességi garanciát is, konkrétan azt, hogy a zöldség-gyümölcs egy részének olyannak kellett lennie, amelyet a fogyasztás előtt legfeljebb három nappal szüreteltek, ami szintén a helyi termelőknek kedvezett.
Az iskolai étkeztetés minőségi reformjához hozzátartozott az is, hogy betiltották az étel- és italautomatákat az iskolákban, és a tízóraival, illetve ahogy ők hívják, délelőtti rágcsálnivalóval igyekeztek megelőzni, hogy a gyerekek máshonnan hozzanak be ennivalót az iskolába.
Fontos még megemlíteni, hogy a menzaforradalom hatására 2000 és 2010 között a városkörnyéki földhasználatban is kedvező változások indultak el, és hosszas csökkenés után ismét növekedni kezdett Róma környékén a mezőgazdasági tevékenységre használt területek aránya: rövid időn belül 14%-kal. Ma már több mint 400 hektáron termelnek élelmiszert a városhoz tartozó területeken.
Mindez követendő példa lehet Budapest és más hazai nagyvárosok számára is, hisz közös akarattal, összefogással és kitartó munkával óriási változásokat lehet elérni, akár jelentősebb többletköltség nélkül is.
| A Greenpeace folyamatosan szervez ingyenes workshopokat, beszélgetéseket − a járványhelyzetre való tekintettel most csak online csatornákon − olyan polgármestereknek, iskola- és óvodavezetőknek, közétkeztetéssel és gyermekétkeztetéssel foglalkozó szakembereknek, gazdáknak, akik szeretnék fejleszteni az iskolai és óvodai menzákat a településükön annak érdekében, hogy több helyi, ökológiai módszerekkel termelt, egészséges étel kerüljön gyermekeink asztalára. Ha érdekli a lehetőség, jelezze nekünk! További információ az ökomenzákról ezen a linken! |
Tegyük egészségesebbé az óvodai és iskolai közétkeztetést!