A klímavészhelyzet napjainkra világszerte valósággá vált. Szélsőséges időjárási jelenségek határozzák meg a 2019-es évet, mintha bolygónk is sürgetné az ENSZ szeptemberi New York-i csúcstalálkozóját, melyet a klímaváltozás miatt hívtak össze. Ezúttal António Guterres ENSZ-főtitkár arra kérte a résztvevő kormányokat, hogy szépen kidolgozott beszédek helyett konkrét akciótervekkel érkezzenek. Szerte a Földön hétről hétre diákok tüntetnek, és most a világ Greta Thunbergre figyel, aki vitorlással kelt át az Atlanti-óceánon, hogy New Yorkba érkezve még nagyobb hangsúlyt adjon a fiatalok klímavédelmi követeléseinek.
A New York-i Times Square-en négy digitális kijelző hívja fel a figyelmet a veszélyben lévő tengeri élővilágra.
A legnagyobb szükség most arra van, hogy minél gyorsabban csökkentsük a fosszilis energiahordozók használatát és társadalmainkat karbonsemlegessé tegyük. De ahhoz, hogy fel tudjuk venni a harcot a klímaválsággal, óceánjaink védelme is elengedhetetlen.
Az óceánok hatalmas mennyiségű szén-dioxidot nyelnek el, és nélkülözhetetlen védelmet nyújtanak a klímaváltozás pusztító hatásai ellen. A csendes-óceáni térségben tett legutóbbi látogatásának alkalmával az ENSZ vezetője kijelentette, hogy az éghajlatot és a tengereket fenyegető kihívások leküzdésére okos és hatékony lépések szükségesek. Ilyen kulcsfontosságú lépés egy erős nemzetközi óceánvédelmi megállapodás létrehozása, melyről ebben a hónapban tárgyal az ENSZ.
A globális megállapodás majdnem a bolygó felét érintené, ezzel hatalmas területeket fedne le. Tengereink nagyobb kiterjedésűek, mint az összes kontinens együttvéve, ám a nemzetközi vizeinket fenyegető veszélyek napról napra súlyosabbak. Az éghajlatváltozás mellett a túlhalászat, a mélytengeri bányászat, az olajkitermelés és a műanyagszennyezés mind-mind az összeomlás szélére sodorják óceánjainkat. A világ tengereinek pedig mindössze 1%-a áll megfelelő védelem alatt, és jelenleg nincs hatékony jogi eszköz, ami nemzetközi vizeken lehetővé tenné olyan óceánvédelmi területek létrehozását, mely távol tarthatná ezeket az övezeteket a pusztító emberi tevékenységektől.
A Greenpeace óceánokat idéző installációja a tengeri élővilágot fenyegető veszélyekre hívja fel a figyelmet.
A kutatók egyértelműen fogalmaznak: 2030-ra az óceánok legalább 30%-ának védelem alá kell kerülnie, ha meg akarjuk őrizni azok élővilágát és enyhíteni szeretnénk az éghajlatváltozás hatásait. Viszont ez csak úgy lehetséges, ha minél előbb létrejön az óceánokat védő megállapodás. Éppen ezért a szeptemberi ENSZ klímacsúcson résztvevő valamennyi országnak el kell köteleződnie egy erős globális óceánvédelmi egyezmény 2020-as elfogadása mellett.
Már most, az ENSZ jelenleg is folyó tárgyalásain a kormányok együttműködésére van szükség ahhoz, hogy megszülethessen ez a megállapodás az egyeztetések záróülésén, mely jövő év első felében esedékes. Számos ország kifejezte már támogatását: afrikai, csendes–óceáni, latin-amerikai és európai országok is egyetértenek abban, hogy szükség van a globális óceánvédelmi megállapodásra. Azonban az Egyesült Államok, Norvégia, Ausztrália, Japán, Kanada, Új–Zéland és Ecuador egy ennél enyhébb egyezményt támogat, mely megakadályozná, hogy a védett területeknek egy olyan hálózata jöhessen létre, ami tudományosan indokolt lenne. A most folyó tárgyalások alkalmával ezeknek az országoknak az együttműködésére is szükség van. Kulcsfonttosságú Kína szerepe is, mely a 2020-as biodiverzitás csúcstalálkozó házigazdája lesz. Itt fogják meghatározni a 2020 utáni biodiverzitás célokat. A figyelem középpontjában van Oroszország, Izland és Korea is, akik az eddigi tárgyalásokat egyelőre hátráltatták.
Az óceánoknak hatalmas szerepe van a földi élet fenntartásában és szerepük nélkülözhetetlen a klímakatasztrófa ellen folytatott küzdelemben – a klímavészhelyzet megoldása és az óceánok védelme kéz a kézben járnak.
Jennifer Morgan, a Greenpeace nemzetközi ügyvezető igazgatójának írása alapján.