Az élelmezési világnap alkalmából az Élelmezésügyi és Mezőgazdasági Világszervezet (FAO) ismét emlékeztet minket arra, hogy az alultápláltság még mindig súlyosan fenyegeti a világ lakosságát: minden negyedik 5 évnél fiatalabb gyermeknél tapasztalható valamilyen fejlődési rendellenesség, kétmilliárd ember szenved vitamin- vagy más, az egészséges élethez szükséges ásványi anyag hiányában.
Mindezért nem egyetlen tényező okolható, ezért az egész problémára nincs egy egyszerű megoldás, ezért a FAO mindezt úgy definiálja, hogy „az egészséges emberek az egészséges élelmiszer-rendszerekre vannak utalva.” Az egészséges élelmezési rendszer alapkövetelménye az egészséges élelmiszerek fenntartható mezőgazdasági előállítása, mely alapjául szolgál annak, hogy „az egészséges táplálkozás mennyiségileg és minőségileg is kiegyensúlyozott.”
A fenntarthatatlan mezőgazdaság: veszély
Táplálékunk és az élelmiszerbiztonság is veszélybe kerül, ha a mezőgazdaság nem fenntartható. A FAO becslése szerint napjainkra bolygónk élővilágának mintegy 60%-a károsodott vagy fenntarthatatlanul van használva. Mindez nem csak a trópusok sérülékeny termőföldjeire és élővilágára jellemző, hanem azokra az iparosodott területekre is, melyeket eddig stabilnak véltünk. A magas terméshozam egyedüli központba helyezése az összes éghajlati öv termőtalajának leromlását eredményezi. A mezőgazdasági vegyszerek széleskörű és egyre növekvő felhasználása elszennyezi a vízkészleteinket és a szárazföldi környezetet is. A nagyüzemi mezőgazdaság számos veszéllyel fenyegeti a vadvilágot.
Ez nem csak egyes különálló fajok megvédésének az ügye, hanem a felbecsülhetetlen értékű „ökoszisztéma-szolgáltatások” kockázatát is jelenti. A természetes módon biológiailag sokszínű mezőgazdasági ökológiai rendszerek sokkal stabilabbak és jobban elősegítik azokat a természetes folyamatokat, melyek döntőek a termésképzés szempontjából. Röviden, ezek az ökoszisztéma-szolgáltatások alapvetőek a mezőgazdaság fenntarthatósága szempontjából, melyeket az jellemez a legjobban, hogy saját belső tulajdonságaik révén képesek biztosítani a termelést a jövő generációk számára.
A rovarbeporzás felbecsülhetetlen értéke
Az egyik ilyen ökoszisztéma szolgáltatás például számos fontos haszonnövény rovarbeporzása. Még ha fel sem tűnt számunkra, a gazdálkodás mindig is függött a háziméhek és vadon élő rovarok beporzástól. Rovarok nélkül a táplálkozási célú növényeink harmadának más beporzási módot kéne keresni, máskülönben ezek a növények jelentősen kevesebbet teremnének, haszonnövényeink 75%-ának pedig lényegesen csökkenne a termőképessége. A legújabb becslések szerint a rovarbeporzás globálisan 265 milliárd euró gazdasági hasznot termel. Azonban ha a rovarbeporzás megszűnne, valószínűleg képtelenség lenne helyettesíteni azt. Rá kellene jönnünk, hogy a valódi értéke végtelenül magas, mint ahogy más kulcsfontosságú ökoszisztéma szolgáltatások is.
A jelenlegi mezőgazdasági modell bukása
A tenyésztett és vadon élő méhek és beporzók állománya hanyatlik, különösképpen Észak-Amerikában és Európában. Habár a tendenciák egyértelműek a háziméhek esetében a hiányos adataink ellenére is, és más vadon élő beporzó rovarok állománycsökkenése is számottevő. A háziméhek állományvesztesége egyre növekszik: az elmúlt években Európábana méhcsaládok méretének éves csökkenése 20% körülire tehető.
Nem egyetlen tényező okolható a méhállományok hanyatlása miatt. A klímaváltozás, a kártevők, a betegségek és a nagyüzemi mezőgazdasági módszerek mind-mind tudvalevően hatással vannak a méhek egészségére, akár külön-külön, akár kombinálva őket. A méhekre káros mezőgazdasági vegyszerek használata közvetlen veszélyt jelent számukra és más beporzókra is, mely veszély tulajdonképpen hatékonyan megszüntethető lenne. Az EU a méhekre különösképpen veszélyes rovarölő szerek részleges betiltását fogadta el idén. Mindez egy jelentős, ugyanakkor korlátozott első lépés a méhekre veszélyes rovarölő szerek betiltása felé.
Azonban a nagyüzemi mezőgazdasági modell lényegében teljes egészében hatással van a számunkra hasznos rovarokra. Az élőhelyek feldarabolódása, az alacsony növényfajszám, a gyomirtók széles körű használata mind-mind olyan tényezők, amelyek elkerülhetetlen következtetésre juttatnak minket: egy modern mezőgazdasági termőterületen az élelmiszer-termelés valódi segítői valójában éheznek. A méhek és más vadon élő beporzók példátlan állománycsökkenése hűen tükrözi a jelenlegi mezőgazdasági modell bukását: itt az idő, hogy véget vessünk a pusztító módszereknek és a valódi ökológiai gazdálkodás irányába mozduljunk el.
A legtáplálóbb és legérdekesebb haszonnövényeink
Hogyan érint ez minket közvetlenül? Számos tápláló, érdekes és táplálkozásunk részét képező zöldséget és gyümölcsöt negatívan érint a beporzó rovarok állománycsökkenése. Ezek a rovaroktól függnek. Ha arra kényszerülnénk, hogy azokat a növényeket kelljen fogyasztanunk, amelyeket nem rovarok poroznak, akkor az étrendünk főleg gabonafélékből állna. Valószínű egy ilyen étrend által is képesek lennénk a túlélésünkhöz elegendő kalóriához jutni, de nem valószínű, hogy elegendő vitaminhoz és nyomelemhez jutnánk.
Még ha kissé off-topicnak is tűnik a beporzásról beszélni az élelmezési világnapon, a nap végén mégis talán az alábbi szöveg felkerülhetne a FAO honlapjára: „Az egészséges emberek az egészséges élelmiszer-rendszerekre vannak utalva… és ezek pedig az egészséges rovarbeporzókra.”
Ha nem csatlakoztál még a méheket, a beporzókat védő kampányunkhoz – most megteheted! Közös érdek: a tányérunk tartalma is múlhat rajta!
Dirk Zimmermann, a Greenpeace Németország fenntartható mezőgazdaság kampányosának írása
Cselekszem