Írta: Kasivagi Ai, a Greenpeace Japán energiakampány-felelőse.
Okavaráék egy “Napenergiát Fukusimának” táblával.
Okavara Sin és Tacuko biogazdálkodókként dolgoztak az elmúlt 30 évben. Saját biofarmjuk révén a vidéki élet a vérükben volt, hiszen ugyanabba a földbe vetettek, ugyanazt a földet szántották és aratták, mint felmenőik hat generáción át. Közvetlenül a fogyasztóknak árulták biozöldségeiket, és a közösségük nagyra értékelte a munkájukat.
Okavaráék annyi szeretettel töltik meg termékeiket, hogy saját karikatúráikat teszik a címkékre!
Okavaráék nagyjából 45 km-re laktak a Fukusima Daiicsi atomerőműtől, és bár nagyon szerették otthonukat, azért elővigyázatosak voltak. Az 1986-os csernobili katasztrófát követően vettek egy sugárzásmérő készüléket. Aztán 2011. március 15-én – négy nappal a tragikus fukusimai balesetet okozó földrengés és cunami után – megszólalt a készülék riasztója, és a sugárzás szintje emelkedni kezdett. Nem volt más választásuk: el kellett hagyniuk az otthonukat.
A kedves házaspár a Miharu városában található bioboltjukban.
Végül azonban úgy döntöttek, hogy hazatérnek.
„Teheneink és csirkéink vannak; vissza kellett térnünk, hogy etessük őket. Nem hagyhattuk őket magunkra, nem költözhettünk el csak úgy” – nyilatkozták nekünk 2012-ben.
De a súlyos atomkatasztófa következményei mellett a saját mezőgazdasági vállalkozásuk jövőjével is szembe kellett nézniük. A termények szenyezettségétől való félelem miatt vásárlóik száma alaposan megcsappant, így még az is megfordult a fejükben, hogy végleg feladják a gazdálkodást.
Okavara Tacuko elérzékenyül a saját boltjukban tartott beszéde közben 2014-ben, amikor a Fukusima Daiicsi atomerőmű katasztrófájának egyik áldozataként emlékezett vissza az eseményekre.
Ám végül ahelyett, hogy hagyták volna, hogy a katasztrófa az egész életükre rányomja a bélyegét, továbbléptek. Magukért is, és a közösségükért és a gyermekeik jövőjéért is.
2013-ban megnyitották Esperi nevű bioboltjukat a Fukusima prefektúrában található agrárvárosban, Miharuban. A céljuk az volt, hogy újra életet leheljenek a környékbe, és létrehozzanak egy olyan közösségi teret, ahol az emberek összegyűlhetnek, és segíthetik egymást. Hiszen az „Esperi” eszperantóul azt jelenti: remény.
Ez azonban nem volt elég az Okavara házaspárnak. Így 2015 októberében útjára indították a „Napenergiát Fukusimának” nevű közösségi finanszírozási projektet, hogy napelemeket helyezhessenek el boltjuk tetején. És hogy mi volt a céljuk?
„Reméljük, hogy a napenergiával az életet hirdethetjük majd Miharu városból, Fukusimából.”
Nem sokkal később az emberek Japán- és világszerte elkezdtek adakozni, és nagyjából egy hónapon belül sikerült is összegyűjteni a 1,5 millió jennek (kb. 3,7 millió Ft) megfelelő célösszeget. A támogatóktól érkező üzenetek bátorítást jelentettek, és egyértelművé tették Okavaráék számára, hogy a világ nem feledkezett el róluk.
Okavaráék lelkes előadóművészek is. Sin gitározik és énekel…
Tacuko pedig tehetséges bábjátékos. Itt ép a „Taro és Hanako” című, megtörtént eseményeken alapuló darabot mutatja be, mely egy, a fukusimai katasztrófa által sújtott pár történetét meséli el.
A Greenpeace japán irodája segített a projekt elindításában, és 2016 januárjában a napelemek felkerültek az Esperi tetejére.
Okavaráék és a Greenpeace Japán energiakampány-felelőse telepítik az első napelemeket…
…a többit pedig a munkások helyezik el.
Közben a környékbeli gyerekek a napenergiáról tanulnak.
És a munka végeztével mindenki boldog.
Főleg ők ketten.
Az Esperinek most egy 10 kW-os napelemrendszere van, amely évente 10 MWh-nyi áramot fog termelni.
Amikor 2011 áprilisában a Greenpeace International sugárzásmérő csapata először találkozott a házaspárral, Okavara asszony a következőket nyilatkozta:
„A fukusimai emberek kissé naivak. Sokáig nem volt pénzünk, és egyszerűen elfogadtuk az atomerőművek építésének tervét. De a gyermekeink jövőjét szem előtt tartva igazán szégyenletes lenne, ha nem folytatnánk a biogazdálkodást, és nem tennénk rendkívüli lépéseket.”
Fukusima tartomány 2012-ben vállalta, hogy 2040-ig 100%-ban átáll a megújuló energiaforrások használatára. Azonban a japán kormány által jelenleg képviselt politika ezzel pont ellentétes irányba tart.
Annak érdekében, hogy az áramellatás fenntartható, megbízható és megfizethető legyen, a japán kormánynak sürgősen irányt kell változtatnia, és összpontosítania a tevékenységeit. Az emberek érdekeit kell szem előtt tartania a közművekéivel szemben, fel kell hagynia az atomerőművek újraindítására tett felesleges kísérletekkel, meg kell fekéznie a – puszító klímaváltozást előidéző – szénerőművekbe történő befektetéseket, és ambiciózus célokat kell meghatároznia a megújulók használatának arányára.
Sok fukusimai legfőbb vágya az atomenergiamentes élet, és a tiszta, biztonságos, megbízható energiára épülő jövő. Az Esperi a közösségünk jövőjének kézzelfogható bizonyítéka – a mi reményünk.
Paks II. feleslegesen veszélyeztetné a magyar lakosságot és értékes természeti kincseinket. Van alternatíva: a tiszta és biztonságos megújulók.