Már biztosan te is tisztában vagy vele, hogy az óceánok élővilága komoly veszélyben van. Egy szárazfölddel körülvett országban élve úgy tűnhet azonban, hogy erre nincs ráhatásod, nem tehetsz az ügy érdekében semmit. Az alábbi útmutatót azért állítottuk össze, hogy megmutassuk, ez mennyire nem így van: tudatos döntéseiddel te is rengeteg módon hozzájárulhatsz, hogy ez a sokszínű világ hosszú távon fennmaradjon.
Az óceánoknak rengeteget köszönhetünk, mégis, az óceáni élővilág, a bálnák, korallok, tengeri madarak és társaik helyzete egyaránt lesújtó. A felelőtlen emberi tevékenység hatalmas károkat okoz, és ezen sürgősen változtatnunk kell. A politikai vezetők felelőssége kétségkívül kiemelt, ezért a Greenpeace-nél azon dolgozunk, hogy elérjük: léptessék életbe az óceánvédelmi egyezményt, ratifikálja a magyar kormány is a dokumentumot, melyet már 2023-ban aláírt!
A petíciónk aláírásán túl azonban számos más lehetőséged is van az óceánokat védeni. Most megosztunk néhány tippet arra vonatkozóan, hogy egyénként, állampolgárként mit lehet tenni az óceáni élővilágért.
Tonhal helyett együnk magyar pontyot!
Az óceáni élővilágot súlyosan károsítja a túlhalászat, ezért csökkenteni kell az óceáni halállományokra nehezedő nyomást. Sokukat, köztük bizonyos tonhalakat és társaikat túlhalásztuk, állományaik drámai mértékben csökkentek. Az óceáni halászat során “járulékos veszteségként” delfinek, tengeri teknősök, bálnák és más élőlények tömege pusztul el vagy sérül meg a hálókba gabalyodva – ennek változnia kell.
Magyarországnak nincs tengerpartja, ezért fontos, hogy a halfogyasztásunkat ne a tengerekből, hanem édesvízi forrásból biztosítsuk. Ha hazai, tógazdasági forrásból választunk halat, azzal kiemelkedő természetvédelmi értéket jelentő élőhelyek fenntartásához is hozzájárulunk. Hallottál már a hortobágyi daruvonulásról, vagy a hortobágyi halastavak európai hírű gazdag élővilágáról? Az ehhez hasonló félextenzív, extenzív tógazdasági rendszerek kiemelkedően fontos vizes élőhelyek a lecsapolt, kiszárított magyar tájban. Vásárláskor érdemes tájékozódni, hogy milyen forrásból származik a hal, hiszen könnyen lehet, hogy a helyi üzletben, vagy piacon vagy akár nagyáruházban is elérhető a hazai, félextenzív/extenzív tógazdaságokból származó áru. Pontyon túl több más halfaj is elérhető hazai forrásból.
Adná magát, hogy írjunk a különféle minősítésekről, címkékről, amelyek a fenntartható tengeri élelmiszereket jelölik – pontosabban jelölnék. A gond sajnos az, hogy ezek messze nem elég szigorúak: sok esetben zöldrefestésről, a tudatosabbá váló vásárlók bizalmával való visszaélésről van szó. Sajnos még nincs egyetlen, széles körben elérhető minősítés, amit választva tényleg fenntartható halhoz juthatunk.
Együnk kevesebb állati terméket, és válasszuk a helyi, természetkímélő forrásokat!
Az ipari mezőgazdaság súlyos szennyezéseket okoz, a műtrágyamaradványok, növényvédőszerek mellett a szén-dioxid kibocsátása is jelentős – és hiába nincs tengerpartunk, a hazai szennyezések is eljutnak a tengerekbe a Duna vizében. Az ipari állattartás különösen problémás: az így tartott állatok takarmányozásak nagyon megnöveli a megművelendő területek méretét. Csökkentsük az állati termék fogyasztásunkat! A tejtermékeket, húsokat, és a tojást tájba illeszkedő gazdaságokból, helyi, termelői piacokon vásároljuk meg – azokat a gazdákat támogatva, akik az élővilágot védve, az állatok jólétére odafigyelve gazdálkodnak. Hazánkban a legeltetéses állattartás kifejezetten pozitív is lehet ökológiai szempontból, magyar szürkemarha húst például számos helyen vásárolhatunk. (A halakról pedig már írtunk).
Vásároljunk kevesebbet, keressük a helyit!
Az óceánokon ebben a pillanatban is rengeteg teherszállító hajó közlekedik, telepakolva olyan dolgokkal, amelyek nélkül is élhetnénk teljes, boldog életet. Kontinensek között utaztatott élelmiszert, fogyasztási cikkeket, sőt üzemanyagot szállítanak, hatalmas ökológiai lábnyommal.
Egyéni szinten tehát azzal segítünk, ha
- kevesebb tárgyat és távolról származó terméket vásárolunk, és
- a helyi termelőket támogatjuk a pénzünkkel a vásárlásainkon keresztül. Fedezzük fel a termelői piacokat, bevásárlóközösségeket, és általában a magyar termelőket! Keressük a szezonális, helyi élelmiszereket – ha valami, akkor ez az igazi superfood!
Csökkentsük az energiafogyasztásunkat!
De mi köze ennek az óceánokhoz? A szén-dioxid, amit kibocsájtunk (például a Mátrai Erőműből vagy épp az elégetett földgázból), először a légkörbe kerül, onnan viszont nagyon nagy részét az óceánok veszik fel. Itt savasodást okoz, aminek következtében a mészvázú élőlények helyzete romlik, fogy az elérhető anyag, amiből felépíthetnénk saját testüket.
Van azonban még egy, legalább ilyen fontos összefüggés. Az energiafogyasztással fokozzuk a klímaválságot, forrósítjuk a Földet. A többlethő jelentős részét felveszik ugyan az óceánok, azaz melegednek. Ez a melegedés viszont sok faj számára kifejezetten káros, az óceáni élővilágot érő egyéb pusztító hatásokkal együtt súlyos gondot jelent.
Mindebből tehát az következik, hogy az óceánok védelméhez a szén-dioxid kibocsátásunkat is csökkentenünk kell: a másfélfokos életmódot követve sokat tehetünk az élővilágért.
Mértékletesség nélkül nincs zöld fordulat
Az óceánokat egy újfajta veszély is fenyegeti: a mélytengeri bányászat. Bizonyos, az elektrifikáció, az akkumulátorgyártás és a napelemgyártás során is használatos anyagok a tengerfenék és annak élővilágának rombolásával járnak – ott, ahol eddig közvetlen emberi tevékenység nem fenyegette az életet. Nincs helye itt bányászatnak!
A tanulság viszont nem az, hogy akkor a napelem rossz, és a belső égésű motoroké a jövő. Sokkal inkább az, hogy csökkentenünk kell az energiafogyasztást (hatékonyságnövelés és igénycsökkentés segítségével), a lehető legjobban az újrafeldolgozásra kell alapozni, és szigorúan kell szabályozni a gyártási folyamatot és a hulladékkérdést, bányászatot is. Ha valóban zöld fordulatról van szó, annak egészében zöldnek kell lennie, nem lehet cél a problémák áthelyezése.
Egyéni szinten ezt az előbbi pontban említett módon segíthetjük, illetve azzal, ha mértékletességet gyakorlunk az elektronikai eszközök vásárlásában.
Turizmus
A delfináriumok, delfinshowk látogatását szintén érdemes kerülni – az állatok nem jó kedvükben ugrálnak, és a származásuk is felvet kérdéseket. Ahelyett, hogy látványosságként tekintünk rájuk, ismerjük fel: az ő helyük a természetes élőhelyükön van! Amikor utazunk, ökológiai szempontból a legjobb, ha a közeli úticélokat részesítjük előnyben, és kerüljük a repülést. De bárhová is megyünk a világban, maradjunk távol azoktól a helyektől, ahol fogságban tartott vadállatokra üzletként tekintenek. Ne támogassuk ilyesmit a pénzünkkel!
Nemcsak fogyasztó vagy, hanem állampolgár is!
Többet tehetünk tehát annál, hogy változtatunk az egyéni életmódunkon. Íme, néhány további cselekvési tipp:
- Fejezd ki te is, hogy az óceánok ügye mellett állsz, írd alá a petíciónkat! A Greenpeace-nél azon dolgozunk, hogy felgyorsítsuk a folyamatot, és arra ösztönözzük a kormányokat, hogy tartsák be az óceánok védelmére tett ígéretüket.
- Oszd meg híreinket, közösségi média posztjainkat, segíts minél több emberhez eljuttatni az óceánvédelem üzenetét!
- Támogasd munkánkat adód 1%-ával, illetve adománnyal! Így tovább dolgozhatunk a nagyléptékű változásért.
- Segítsd az ökológiai fordulatot: olvass, gondolkodj, beszélgess a fenntarthatóságról!
- Vegyél részt közösségi cselekvésben, helyi tevékenységekben, akár tömeges megmozdulásokon, tüntetéseken!
