Az elmúlt hónapokban sorra vágták vissza a korábban már elfogadott környezet- és természetvédelmi törekvéseket európai uniós szinten. Az aggasztó lejtmenetet azonban egy óriási jelentőségű esemény törte meg nemrég: a Környezetvédelmi Miniszterek Tanácsa elfogadta az EU természet-helyreállítási rendeletét. Győzött a józan ész és a lelkiismeret. Túlzás nélkül életbevágóan fontos kérdésről van szó: az egészséges ökológiai rendszerek biztosítják az emberi élet alapvető feltételeit, a tiszta víztől a bélrendszerünk egészségéig. Az Európai Unióban azonban az élőhelyek és fajok helyzete egyaránt tragikus, így mielőbb el kell kezdenünk azon dolgozni Magyarországon is, hogy a természeti rendszereink helyreállításával segítsük Európa életben maradását.
A tiszta ivóvíztől a tápanyagdús élelemig, az inspirációtól a bélrendszerünk egészségéig, az ökológiai rendszerek adják az emberi lét alapját. Az Európai Unióban azonban (ahogy a világ más tájain is) óriási ütemben pusztul az élővilág. Az úgynevezett közösségi jelentőségű élőhelyek 81%-a kedvezőtlen állapotban van. A helyzet védett területeink többségén is romlik; egyedülálló, önmagukban is értékes élőlények és életközösségek tűnnek el. Mindezek miatt a helyreállítás elengedhetetlen: segítenünk kell az ökológiai rendszerek gyógyulását, ami a természet helyreállításáról szóló rendelet elfogadásával most megkezdődhet. A gyepek, erdők és vizes élőhelyek állapotának javítása viszont nem jelenti feltétlenül a terület használatának, a gazdálkodásnak a teljes felhagyását. Túl kell lépnünk azonban azon a szemléleten és viselkedésen, amely a vélt, rövid távú és szinte kizárólag anyagi hasznokat minden más elé helyezi. Meg kell tanulnunk (újra) együttműködni a tájjal, amelyben élünk.
Bár a rendelet elfogadása mindenképp pozitív, van néhány dolog, ami beárnyékolja az örömöt. Egyrészt az elhúzódó viták során a korábban ambiciózus javaslatot nagyban gyengítették. Például a rendelet szövegének eredeti verziójában konkrét anyagi források voltak a helyreállításhoz rendelve; többféle élőhelyre vonatkozott volna, és sok indikátor számszerűsítve volt, melyek egységes, megalapozott keretét adhatták volna a változások nyomon követésének. Ez az ambíció azonban jelentősen csökkent. A végül elfogadott verzióban az állapotromlás megakadályozására vonatkozóan egy meglehetősen kényelmes kifejezés jelent meg: erőfeszítéseket kell tenni az állapotromlás megakadályozására – nem pedig meg kell akadályozni az állapotromlást. Egyfajta vészfékként bekerült egy lehetőség arra, hogy bizonyos körülmények esetén egy évre fel lehessen függeszteni a rendeletet. Ráadásul párhuzamosan a természet-helyreállítási rendelet megvitatásával olyan, ehhez elválaszthatatlanul kapcsolódó, már korábban közösen elfogadott célokat tettek partvonalra, mint az élővilágot és benne az emberek egészségét károsító növényvédő szerek felhasználásának a drasztikus csökkentése.
Másrészt a rendelet elfogadásához szükséges minősített többség igen nehezen állt össze. Magyarország kormánya a mostani szavazást megelőzően az utolsó pillanatban változtatott az álláspontján, és csatlakozott a rendeletet ellenzők táborához, ezzel akkor úgy tűnt, hogy beláthatatlan időre pecsételve meg az ügyet – nélküle ugyanis hiányzott a szükséges támogatások száma. Május 24-én levélben fordultunk Nagy István agrárminiszterhez, melyben arra kértük, hogy változtassa meg az európai élővilág védelmét hátráltató álláspontját. Bár sokan mások is erre ösztönözték, ez nem következett be, hiszen a június 17-i szavazáson a magyar kormány ismét a természet-helyreállítási rendelet ellen szavazott.
A természetért aggódók közös igyekezete végül mégis sikerrel járt: az osztrák, környezetvédelmi kérdésekben illetékes miniszter szembemenve a kormánya korábbi álláspontjával a sorsdöntő szavazáson csatlakozott a támogatók táborához, így a szükséges többséget elérve a rendeletet elfogadta a miniszterek tanácsa. Leonore Gewessler a szavazás után a döntését azzal indokolta, hogy az igen szavazatával „jelzést akart küldeni”, mert egyértelműen „bátor döntésekre van szükség akkor, amikor a jövő generációk boldogulása forog kockán”, és „egyetlen kormány és párt sem hagyhatja figyelmen kívül a környezet- és természetvédelmet”.
A természet-helyreállítási rendelet elfogadásának nehézségei rávilágítanak arra, hogy mennyire hiányzik még ma is annak a mély megértése, hogy a dolgok nem folyhatnak tovább úgy, ahogy eddig. Az a látszólagos kényelem, amit a változás elkerülése nyújt, kérészéletű. Már ma is súlyos vízhiány sújtja hazánk egy igen jelentős hányadát, és szélsőséges időjárási események okoznak szenvedést. A „forráshiányra” és a különféle nehézségekre mutogatás – ami sokszor a fennálló hatalmi viszonyok féltéséről szól – zsákutca. A kifogások keresése helyett végre abba kellene tennünk minden energiát, hogy alkalmazni kezdjük a valódi megoldásokat, mint például az ökológiai rendszerek gyógyítását.
A jó hír az, hogy ha cselekszünk, annak lesz eredménye. Ahol megtörténtek az első lépések, vagy már évtizedek óta ezt az utat járják, lenyűgöző dolgok mutatkoznak: visszatér az élet. Ritka, védett fajok nyernek teret akár városi vadvirágos réteken is. A fővárosban az ilyen területeken többek között védett vadvirágok és lepkék jelentek meg, kezdtek szaporodni. Korábban eltűnt fészkelő madarak terjednek el újra az oázist jelentő, nagyléptékben helyreállított és megőrzött tájakban: akár a balmazújvárosi Nagy-Szik, akár a csákvári Csíkvarsai-rét és térségének helyreállítása kiváló példája ennek. Vagy éppen, egyelőre leginkább a hódoknak köszönhetően, visszatér a víz a tájba – ahogy például Tápióság külterületén, hogy csak egyetlen helyet említsünk. A parlagi sas hazai állománya pedig az 1970-es években a kipusztulás szélére került. A 15-25 páros állomány több évtizedes természetvédelmi munkának köszönhetően jelenleg több mint 200 költőpárra nőtt.
2030-ig a rendeletben megjelölt élőhelyek egyötödét, 2050-re pedig mindegyik helyreállításra szorulót kedvező állapotba kell hozni. Hazai viszonyok között kiváló lehetőségeink lennének a helyreállításra. Egyedülálló természeti értékeink nem csak felelősséget, hanem lehetőséget is nyújtanak ezen a téren. Gyepterületeink állapotát javíthatja a jól megvalósított állattartás, legeltetés és kaszálás. A sokszínű élővilágot jelentő gyepek és a természetközeli állapotú (azaz faj- és formagazdag, korban és szerkezetben változatos) erdők kiterjedésének növelése kiválóan összeillik a vizes élőhelyek megőrzésével és helyreállításával. Képzeljünk csak el egy kanyargó folyót, ahol az árhullámok éltető vízzel és tápanyaggal borítják be a környező réteket és erdőket! Visszaadva a vizet a tájnak, alacsonyabb árvízveszélyt és élhetőbb országrészeket nyerhetünk. Mindez az élelmezésünk fenntarthatóbbá válásához is hozzájárulhat: kiválóan összeillik az ökológiai elvekre épülő mezőgazdasággal, az előbbi példát folytatva az ártéri tájgazdálkodással, a sokféleségre alapozó élelemtermeléssel.
A városi zöldterületek védelme és létrehozása pedig elviselhetőbbé teszi a betonrengeteg fojtogató hőségét, és részben gyógyírt jelent a természethiányra. Nem mellesleg ökológiai menedékeket hoz létre az ökológiai sivatag helyett. Ugyanez igaz a mezővédő erdősávokra, a vadvirágokban és így beporzókban gazdag mezsgyékre is, melyek az agrárium zöldítésének is eszközei. E törekvések nélkülözhetetlenek ahhoz is, hogy mérsékelhessük a klímaválságot, és hogy alkamazkodjunk a gyorsan változó körülményekhez. De a nekünk, embereknek nyújtott hasznokon túl arról se feledkezzünk meg, hogy más élőlények milliárdjainak életét is meghatározza, hogy a most elfogadott rendelet hogyan valósul majd meg a gyakorlatban!
Az első szükséges lépések egyike egy nemzeti helyreállítási terv elkészítése; erre két év áll rendelkezésre a rendelet kihirdetésétől. A Greenpeace Magyarország azt várja a kormánytól, hogy a legmagasabb szakmai színvonalon, az ökológiai szempontok által vezérelve szülessen meg a terv. Hazánk kiváló ökológusai, természetvédelmi szakemberei rendelkeznek azzal a megalapozott tudással, amely elengedhetetlen ahhoz, hogy a rendelet valóban elérhesse a célját. Szektorokon átívelő megoldásokra van szükség. Itt az ideje, hogy a kreativitást és a forrásokat valami olyan dologba fektessük, ami a szó legelemibb értelmében közérdek!
A rendeletről részletesen információk magyar nyelven az alábbi honlapon érhetők el: https://www.restoration-ecology.hu/a-termeszet-helyreallitasi-rendeletrol/