Abban egyetérthetünk, hogy a klímaválságot nem érdekli, hogy ki milyen színben indul. Jogos kérdés az is, hogy mit tehet egy polgármester, egy helyi képviselőtestület, amikor országos, vagy uniós, globális szinten dőlnek el a klímaválsággal, környezet állapotával kapcsolatos legfontosabb kérdések? Mi mégis azt állítjuk, hogy sorsdöntő fontosságúak lehetnek az önkormányzati választások. Mert egy csomó problémát akkor is helyben kell megoldani, ha az ok maga globális.

A 2019-es önkormányzati választások óta nagyot fordult a világ. Abban az évben bámulatosan sok klímatüntetést láttunk, mindenhol Greta Thunberg-ről olvastunk, itthon botrányt kavart, hogy a miniszterelnök keresztbe feküdt egy uniós klímavédelmi megállapodásnak, és a budapesti főpolgármester-választási kampányban is beindult egy Ki a zöldebb jelölt verseny.

Azután viszont hamar jött a covid, arra a háború, majd az energia- és gazdasági válság. Korábban a környezetszennyezés, a klímaválság jellemzően dobogós helyen szerepeltek az embereket leginkább foglalkoztató ügyek között, mára viszont inkább csak az 5-6. hely környékén vagy utána következnek.

Pedig lenne miről vitázni. Például arról, hogy a 2022-eshez hasonló nyári hőhullámok és brutális aszályok az ország elsivatagosodásával fenyegetnek, hogy sorjáznak a hőmérsékleti rekordok, vagy hogy máris megközelítettük a Párizsi Egyezményben kitűzött másfél fokos célt. A Föld elég erős jelzéseket küld, hogy ideje lenne az ő sorsával is kampányolni.

Én például olyan településen élek, ahol az elmúlt nyarakon rendre visszatérő problémát jelentett az ivóvíz-ellátás. Máshol villámárvizek, vagy éppen erős viharok okoztak katasztrófát vagy súlyos károkat. Hogyan készüljünk, védekezzünk? Ezeket a gondokat nem egy klímacsúcson fogják orvosolni, ezekről a helyi közösségek döntenek. 

Másrészt minden eddiginél fontosabb kérdés, hogy hogyan alkalmazkodunk a gyorsan változó környezeti adottságokhoz. Ebben óriási az önkormányzatok felelőssége. Mert ki tud segíteni a településen élő időseknek egy hőhullám idején? Nem az ENSZ-főtitkár, de még csak nem is a miniszterelnök az, aki a leggyorsabban tud lépni, hanem a helyi polgármester vagy a képviselő-testület.

Ahogy az is helyben dől el, hogy lesz-e elég víz nyáron. És ha lesz, akkor vajon a medencék feltöltésére, az ökológiai sivatagokat teremtő pázsitok öntözésére, vagy szomjat oltani? A helyi döntéseken múlik, hogy 

  • lesz-e klímaterve a településnek;
  • hogy csökkentik-e az energiafelhasználást, a káros kibocsátásokat legalább az önkormányzati intézmények esetében;
  • lesz-e elég enyhet nyújtó fa, meg zöld terület; 
  • lesz-e, ami megvéd egy villámárvíztől, de segít a víz visszatartásában; 
  • élhető, tiszta levegőjű lesz-e a település, vagy a szennyező járművek továbbra is szabadon károsíthatják a lakosok egészségét;
  • hogyan bánunk az élővilággal: például megvédjük-e az erdőket, a gyepeket, helyreállítjuk-e a vizes élőhelyeket;
  • érvényesül az egészséges környezethez való jogunk, vagy zöldmezős beruházások, ipari létesítmények semmisítik meg a természetközeli élőhelyeket, foglalják el a termőföldeket és veszélyeztetik a vízkészleteket,
  • kapnak-e a lakosok segítséget a környezettudatosabb élethez, pl. komposztáláshoz.

Ehhez hasonló kérdésekről is kellene szólnia a helyi választási kampányoknak. A klíma- és ökológiai válság megoldása közös felelősségünk. Egyszerű állampolgárokként is sokat tehetünk, de a változáshoz valódi vezetők kellenek. Olyan vezetőkre van szükségünk, 

  • akik tisztában vannak a klíma- és ökológiai vészhelyzet tétjével, 
  • akiknek világos elképzelései, tervei vannak arra, hogyan alakítsuk át falvainkat és városainkat, hogy védelmet nyújtsanak az ott élőknek a vészhelyzet hatásaival szemben,
  • akik tudják, hogy a településeknek élőknek tiszta levegőre, fenntartható módon biztosított élelmiszerre, jó minőségű talajra, egészségügyre, vízre és energiára van szükségük, 
  • akik értik, hogy úgy kell alkalmazkodnunk a megváltozott körülményekhez, hogy csökkentjük, és nem növeljük a környezetünkre és a természetre rótt terheket.
  • akik számára nem kérdés, hogy a döntésekbe be kell vonni a helyi lakosságot, a helyi szakértőket, mert csak úgy lehet jó válaszokat találni a helyi kihívásokra,
  • akik számára egyértelmű, hogy az ökológiai rendszerek védelme alapvető a helyi közösségek boldogulásához a klíma- és ökológiai válságban.

A kampány és leginkább az utána következő évek szólhatnak ezekről a kérdésekről, ha sokan úgy akarjuk. Érdemes először is odafigyelni, hogy mit gondolnak a jelöltek: van-e tervük, mit tesznek, ha megválasztják őket? Másrészt nem árt bennük tudatosítani, hogy mekkora a felelősségük: az ő dolguk lesz, hogy segítsenek, hogy tompítsák a hatásokat, hogy megvédjék a közösségeket és a természetes élőhelyeket. Figyeljük a kampányokat és amikor lehet, kérdezzünk bátran! De jó, ha tudjuk, a feladatunk nem ér véget az önkormányzati választás napján, mert számon kell majd kérnünk a fent leírtakat a következő öt évben, az egész önkormányzati ciklusban is! 

Rég nem látott pezsgés jellemzi most a helyi politikát, a helyi kampányokat is. Nekünk pedig jogunk van ahhoz, hogy a helyi vezetőket a mindannyiunkat érintő kérdésekről szóló vitákra, megválasztásuk esetén pedig a kérdésekre érdemi választ adó döntésekre ösztönözzük. Használjuk ki a közösségek aktivitását és erejét. Oldjuk meg azokat a feladatokat, amelyeket csak helyben tudunk megoldani!