Nyár elején a Greenpeace nemzetközi csapata a Kárpátok öt országát érintő túrát szervezett, hogy önkéntesek segítségével megnézzék és dokumentálják, mi történik az erdőkkel az érintett területeken. Hazánkban június elején a Mátrában találkoztak magyar ökológusokkal és erdészekkel, hogy megismerkedjenek az itteni erdők állapotával és az erdőkezelési gyakorlatokkal. Az expedíció résztvevői az út során saját maguk tapasztalhatták meg, milyen döbbenetes állapotban vannak a Kárpátok, köztük Magyarország erdei.
Mi a helyzet a hazai erdőkkel
- Az Északi-középhegységben jól láthatók a profitorientált erdőgazdálkodás következményei: üres hegyoldalak, egykorú és kevés fafajból álló erdők, elszegényedő élővilág.
- Magyarországon az összes erdőt tekintve az erdeink 90%-ában a faanyagtermelés a fő cél, pedig az erdőgazdálkodás valójában csak a GDP 0,02%-át adja.
- A hazai erdők 45%-a valamilyen formában védett, de csak 5,6%-át kezelhetik nemzeti parkok.
- Magyarország az egyetlen olyan ország Európában, ahol még a fokozottan védett erdőkben is gazdasági célú fakitermelés zajlik.
- Hazánkban az energiaválságra hivatkozva 2022-ben kiadott tűzifarendelet még mindig érvényben van, és ez felmentést ad a természetvédelmi korlátozások alól: tulajdonképpen bárhol, bármikor lehet fát vágni, akár a madarak fészkelési ideje alatt is.
- Az erdők leromlásához nagyban hozzájárul a túltartott vadállomány. Hiába jelzik folyamatosan a problémát az erdészek és a természetvédők, a vadászati érdekek mindent felülírnak.
- A Magyarországon kivágott fa kb. 20%-ából farostlemez, forgácslap, bútorlap készül, nagyjából 55%-ot pedig elégetünk az erőművekben és a háztartásokban, a többit exportáljuk.
- Vannak olyan módszerek, amelyekkel lehet fát kitermelni, miközben az erdőborítottság is folyamatos marad, de ezek a gyakorlatok nem terjedtek el Magyarországon.
- Számos módszer van arra is, hogy javítsák a leromlott erdők ökológiai állapotát, de ezeket csak természetvédelmi projektek keretében, egy-egy kis területen alkalmazzák.
Június elején épp abban az időszakban jártunk a Mátrában, mielőtt beköszöntött volna a nyári forróság, így elvileg a legszebb állapotában láthattuk a tájat, de talán épp emiatt sok helyen még szembeötlőbb volt a pusztítás.
A csapattal elsőként a Mátraszentimre és Parádsasvár közötti út mentén egy tarra vágott hegyoldalt néztünk meg, ahol a kivágott bükkfák tönkjei között Fidlóczky Józseffel, a LIFE4Oak természetvédelmi program vezetőjével és Frank Tamás erdőökológussal beszélgettünk.
Greenpeace: Kérlek, mutasd be ezt a területet, ahol most vagyunk!
Fidlóczky József: Ez itt egy Natura 2000 terület, azon belül ún. SPA (Special Protection Area – a szerk.), azaz Különleges Madárvédelmi Terület. (A Natura 2000 hálózat olyan területekből áll, amelyeket európai jelentőségű élőhelyek és fajok védelmére jelöltek ki – a szerk.) Mivel nemzetközi védelem alatt áll, ezért elég jól ismerjük, sok kutatás zajlott itt és fenntartási terv is készült hozzá. A felmérésekből azt láthatjuk, hogy a 80 éves vagy az annál kicsit idősebb erdők csupán a terület 43%-át borítják. De ami igazán aggasztó, hogy a jelenlegi erdőgazdálkodási gyakorlatot alapul véve, ha modellezzük a jövőt, akkor ez a 43% már csak 25% lesz 50 év múlva. Ez rávilágít arra az általános problémára, hogy az erdőgazdálkodás – ha ugyanígy folytatják – megsemmisíti az idősebb erdőket. Ez azért nagy baj, mert az öreg erdők nemcsak a fák kora miatt értékesek, hanem azért is, mert nagy bennük a biodiverzitás. Több fafajból állnak és tele vannak változatos mikroélőhelyekkel, például odvakkal, üregekkel, holtfákkal, amelyek élőlények tucatjainak kínálnak otthont, szaporodóhelyet és táplálékot. Ma az erdők nagy részéből hiányoznak a holtfák. A sérült, kidőlt vagy odvas fákat rutinszerűen eltávolítják, pedig rengeteg élőlény van, amelyek ezekhez kötődnek: ilyen az összes harkályfélénk vagy a mókusok, pelék, denevérek.
Frank Tamás: Egy tőodú is lehet roppant értékes élőhely, kifejlődhet benne a védett süngomba, beköltözhet az erdei sikló vagy az Európa-szerte ritka kék pattanóbogár. Ez a rovarfaj is, mint ahogy sok cincér és díszbogár ún. szaproxilofág rovar, azaz korhadó fával táplálkozik.
Fidlóczky József: A holtfák hiánya mellett az őshonos fafajok alacsony száma is nagy probléma. Ezen a területen például átlagosan kevesebb mint 4 faj található hektáronként és hiányoznak az elegyalkotó fák (azok a fafajok, amelyekből egy-egy példány található elszórtan az erdőben – a szerk.) is, amelyek színesítenék az erdőt. A mostani 0-3 helyett itt 6-10-nek, vagy még annál is több elegyes fafajanak kellene lennie hektáronként. Ezek a számok azt mutatják, hogy az erdeink természetvédelmi szempontból nagyon rossz állapotban vannak.
Greenpeace: Mi a helyzet Magyarországon az igazi öreg erdőkkel, amelyek a legértékesebb élőhelyek?
Fidlóczky József: Ha azt tekintjük öreg erdőnek, amelyben vannak 120 éves vagy annál idősebb fák, akkor a hazai erdőknek kb. 2%-a ilyen. Ha azonban az öreg erdők többi fontos elemét is figyelembe vesszük, amelyeket már említettem, mint például az őshonos fafajok és az elegyes fajok számát, a holtfák meglétét, akkor sokkal rosszabb a helyzet, nagyjából 0,2% ilyen erdőnk van összesen. Ennél is kevesebb az, ami hivatalosan, az erdészeti nyilvántartás szerint is öreg erdő, az csupán 300 hektár a kétmillióból.
Greenpeace: Hogy jutottunk ide?
Fidlóczky József: Ehhez vissza kell mennünk a 19. századba, amikor volt egyfajta ipari forradalom és rengeteg építkezés, vasútfejlesztés, villamosítás zajlott, amihez sok fára volt szükség. Akkor kidolgoztak egy erdőgazdálkodási rendszert, amivel fedezni lehetett az igényeket, és ez gyakorlatilag nem változott azóta.
Greenpeace: Manapság mekkora jelentősége van az erdőgazdálkodásnak?
Fidlóczky József: Az erdőgazdálkodás csupán a 0,02%-át adja a hazai GDP-nek, amiből jól látható az erdészet gazdasági súlya. Ennek az iparágnak a társadalom, a magyar emberek számára alig van jelentősége, sokkal inkább az erdőgazdaságok vezetőinek az érdekeit szolgálja.
Persze más megközelítésben roppant fontos az erdészet, amennyiben fenntartja az erdők egyéb szolgáltatásait is. Az erdők például természetes légkondicionálók egy város körül: hűsítenek, árnyékot adnak, párásítanak, felszívják és visszatartják a lezúduló csapadékot, védik a talajt az eróziótól, elraktározzák a szén-dioxidot, emellett változatos élővilágot tartanak fenn és jó hatással vannak az ember mentális egészségére.
Nézd meg ezt az elgondolkodtató videót, amelyet a Mátrában forgattunk Litkai Gergellyel és Udvaros Dorottyával. Ebben bemutatjuk konkrét számokkal (matekosoknak és közgazdászoknak igazi csemege), hogy az erdők sokkal többet érnek természetes állapotukban, mint amennyi a belőlük kitermelt faanyag értéke. Ha beárazzuk a hazai erdők ökoszisztéma-szolgáltatásait, akkor kiderül, hogy évente 316 milliárd forint értékű szolgáltatást adnak nekünk.
Greenpeace: Hová kerül a Magyarországon kivágott fa?
Fidlóczky József: Kb. 20%-ából forgácslemez, OSB lap, bútorlap készül, legnagyobb része, nagyjából 55% tűzifaként végzi erőművekben és háztartásokban, a maradékot pedig exportáljuk. Ha belegondolunk, az a fa, ami évtizedekig nő, percek alatt válik hamuvá az erőművekben. Ezt nem nagyon lehet megújuló energiának nevezni, hiába próbálják fenntartható zöldenergiának beállítani.
Greenpeace: De mégis, hogyan fordulhat elő az, hogy egy Tájvédelmi Körzetben, Natura 2000 területen üres, tarra vágott hegyoldalakat látunk?
Fidlóczky József: Annak ellenére, hogy a magyarországi erdőknek 45%-a valamilyen formában védett, csak 5,6%-át kezelik nemzeti parkok. Az erdeink 90%-ában még ma is a faanyatermelés az elsődleges cél. Profitorientált erdőgazdálkodás zajlik még a védett területeken is, és ennek az eredményét láthatjuk itt is.
Greenpeace: Vannak az erdőgazdálkodásnak természetvédelmi korlátozásai, amit be is tartanak?
Fidlóczky József: Nos, a szigorúan védett erdőkben talán igen, de a gazdasági erdőkben nem igazán. Magyarországon az energiaválságra hivatkozva 2022 őszén kiadtak egy ún. tűzifarendeletet, ami még mindig érvényben van és ez felmentést ad a természetvédelmi korlátozások alól: tulajdonképpen bárhol, bármikor lehet fát vágni, akár a madarak fészkelési ideje alatt is. Ez persze felháborította az embereket. Ennek hatására az agrárminiszter megpróbálta felülírni a jogszabályt, de ez csak egy enyhe kozmetikázás volt.
Van egy másik nagy probléma is, ami rávilágít arra, hogy mennyire nincs politikai akarat a természet védelmére: ez pedig a túltartott vadállomány. A túl sok vad óriási pusztítást okoz az erdeinkben, szinte lehetetlenné teszik az erdők felújítását, mert az állatok kitapossák a gyepeket, tövig rágják a facsemetéket, és hiába jelzik a természetvédelmi szakemberek és az erdészek is, hogy nagyon nagy a baj, a vadászati érdekek mindent felülírnak.
Összegzésül: A magyarországi erdők állapota ugyanolyan tragikus, helyenként még tragikusabb, mint amilyen az egész Kárpátokban, hiszen még a fokozottan védett erdeinket sem kímélik a profitorientált erdészeti Zrt.-k. Mindenütt látjuk a haszonra összpontosító erdőgazdálkodás következményeit: üres hegyoldalakat, kevés fafajból álló, egykorú erdőket és elszegényedő élővilágot. A nemzeti parkokban és Natura 2000 területeken is intenzív fakitermelés zajlik, miközben a Kárpátok nem védett, öreg erdeinek megmaradt foltjait is pusztítják.
Cikkünk következő részében azt tekintjük át, hogy mit lehet tenni. Hogyan elégíthetjük ki a faanyag iránti igényt anélkül, hogy elpusztítanánk az erdőket? Lehet-e javítani a legyengült erdők ökológiai állapotán? Kell-e ehhez emberi beavatkozás, vagy jobb lenne, ha békén hagynánk és visszaadnánk az erdőket a természetnek? Ezekre az izgalmas kérdésekre keressük a választ a szakemberekkel.
Az interjút eredetileg angol nyelven készítettük. Az erről szóló 10 perces videó itt megtekinthető. Köszönjük az interjút Fidlóczky Józsefnek, a LIFE4Oak Forests program vezetőjének és Frank Tamás erdőökológusnak, hogy segített a nemzetközi önkéntes csapat látogatásának előkészítésében és napokig kalauzolt minket terepen.
