Mi a baj környezeti szempontból a hazánkban megjelenő akkumulátorgyárakkal?

A cikk 2025. április 2-án frissült.

Egyre több helyi tiltakozás kíséri a Magyarországon sorra nyíló akkumulátorgyárakat, melyeket a kormány sok esetben nemzetgazdasági szempontból kiemelt beruházássá minősít. Ez a lépés azt eredményezi, hogy könnyítést kap a beruházó az engedélyeztetés során, rövidül a környezetvédelmi vizsgálatok ideje, ami gyakorlatilag ellehetetleníti a kockázatok alapos feltérképezését és a helyi lakosok véleményének becsatornázását. Az ilyen üzemeknek nagyon jelentős az energia- és vízigénye, emellett a Magyarországon jelenleg működő gyárak rengeteg veszélyes anyagot használnak. A hatóságok képtelenek megelőzni és kontrollálni az akkumulátorüzemek szennyezéseit, megelőzni az akár halálos kimenetelű munkahelyi baleseteket, valamint betartatni az amúgy is hiányos szabályokat. Így pedig képtelenek biztonságos környezetet garantálni az üzemek hatásterületén élő több ezer állampolgár számára. A civil szervezetek aggályait pedig a hatóságok, döntéshozók lesöprik az asztalról, sőt a törvényben rögzített nyilvános adatokat is visszatartják a lakosoktól, civilektől. 

Jelenleg Magyarországon a legnagyobb fejlesztés az elektromos járművekhez használt lítium-ion akkumulátorgyártásban, illetve a hálózati célú akkumulátorgyártásban várható – a Greenpeace Magyarország állásfoglalása ezekre vonatkozik.

Egyre több hazai település válik az elektromos járművekhez használt akkumulátorok gyártásának kiszemelt helyszínévé. Az utóbbi időben ugrásszerű növekedésnek indult a villanyautó szektor, amit tovább fokoz, hogy az Európai Unióban 2035-től a tervek szerint befejezik a belső égésű motoros autók, azaz a benzin- és a dízelüzemű járművek értékesítését, bár napirenden van ezen előírás felülbírálata. A Greenpeace álláspontja szerint Európában 2028-ra le kellene állni a benzines, a dízeles és hibrid járművek forgalmazásával, ha a párizsi éghajlatvédelmi egyezményben kitűzött klímacélok közelében akarjuk tartani a felmelegedést. Mindeközben azonban fontos, hogy az infrastruktúra fejlesztését érintő döntések valóban segítsék a fenntartható, elektromos közlekedésre való átállást. Ehhez pedig arra van szükség, hogy összességében kevesebb autó legyen az utakon. Nem megoldás, ha a jelenleg a világon futó körülbelül másfél milliárd belső égésű motorral működő autót másfél milliárd elektromos autóra cseréljük, hiszen a növekvő számú elektromos autóhoz kétségtelenül több akkumulátorra van szükség.

Erre a lehetőségre csapott le a kormány, amikor a magyar miniszterelnök 2022-ben bejelentette, hogy hazánk a világ harmadik legnagyobb akkumulátorgyártója lesz. Azóta egymás után jelentik be az ehhez kapcsolódó újabb és újabb beruházásokat. A döntéshozók azonban a környezet- és természetvédelem érdekeit, valamint a helyi lakosok igényeit sok más hazai nagyberuházáshoz hasonlóan ezeknél a projekteknél is lényegében figyelmen kívül hagyják.  Így a hatalmas üzemek felhúzása és működtetése sokszor oly módon valósul meg, hogy a fenntarthatósági szempontok szinte egyáltalán nem érvényesülnek. Az ilyen mértékű projekteknél szem előtt kellene tartani, hogy Magyarországon is végesek az erőforrásaink. Márpedig a szóban forgó gyáraknak óriási a vízigénye, elképesztő mértékű energiát használ a működtetésük, nem beszélve arról, hogy a hozzájuk kapcsolódó infrastruktúra kiépítése is jelentős környezeti terheléssel jár.

Emellett hatalmas demokratikus deficitje van a folyamatnak, mellyel a kormány az akkumulátorgyárak hazai telepítését segíti. A helyi lakosok igényeit, érdekeit és aggályait már a gödi Samsung-gyár terjeszkedése kapcsán sem vették eléggé figyelembe. 2020-ban ugyanis a kormány speciális gazdasági övezetet létrehozva elvette Gödtől a gyár területét, ahol nagyívű infrastrukturális fejlesztéseket rendelt el, hogy előkészítse a dél-koreai vállalat terjeszkedését. Iváncsánál az SK Innovation akkumulátorgyár területét is ilyen speciális gazdasági övezetbe sorolta, ez pedig a közeli Dunaújvárost is hátrányosan érinti. A kormányzati lépések miatt az érintett településeken a helyiektől elvették azt a jogot, hogy beleszólhassanak a változtatásokba, és bár elszenvedik a gyárak minden negatív hatását, a települések nem részesülnek a cégek iparűzési adójából.

A hatósági rendszer képtelen kontrollálni az akkumulátoripart

A hazai hatósági rendszer nemhogy a szennyezéseket, baleseteket nem tudja megelőzni, vagy a kibocsátásokat ellenőrizni, de sok esetben mintha azért dolgozna, hogy eltussolja a szennyezéseket. Mintha az lenne a rendszer célja, hogy a szennyezőket védje a lakosoktól és civilektől. Pedig a jogszabályokban előírt kötelessége az lenne, hogy a környezetet és az emberi egészséget óvja a szennyezőktől. Egységes uniós szabályozás hiányában sok üzem környezethasználati engedély nélkül működött, vagy működik. Ráadásul a zöldszervezetek szerint a kibocsátási értékek körül is trükköztek a hatóságok.

Egy normális világban a környezetvédelmi hatóságok a zöld szervezetek legfontosabb szövetségesei, együtt küzdenek ugyanazért a célért. Itthon viszont a politikai irányítás alatt álló hatóságok valamiért ellenséget látnak a tiszta és egészséges környezetért harcoló zöldekben és a környezetükért aggódó helyi civilekben. A Greenpeace és partnerei sokszor azt tapasztalják, hogy a bejelentett szennyezési eseteket a hatóságok (az illetékes kormányhivatalok, az illetékes vízügyi hatóság, a katasztrófavédelem) nem képesek kielégítően kivizsgálni:

• A mai napig nem adtak arra választ, hogy miképp került potenciális magzatkárosítóként besorolt NMP (N-metil-pirrolidon) a gödi kutakba 2022-ben.
• Arra sincs válasz a hatóságoktól, hogy 2024. februárjában hogyan került NMP a termőföldre kiömlött városi kommunális szennyvízbe Gödön, a Samsung SDI üzemének tőszomszédságában, amit a Greenpeace mért ki, 200 mikrogramm/liter mennyiségben.
• Nem lett érdemében tisztázva, hogy miért került ki egy év alatt több mint 80 tonna NMP a gödi akkumulátorgyárból.
• 2020 és 2022 között pedig már többször megtiltották a működést a gödi akkugyár fekete port kibocsátó részlegeiben.  A hatóságok engedély nélküli működés miatt összesen 13 alkalommal szabtak ki katasztrófavédelmi bírságot, és bár minden egyes esetben figyelmeztettek arra, hogy a működés teljes felfüggesztését is elrendelhetik – erre soha nem került sor.

A cégek sokszor szinte előre kalkulálnak a büntetésekkel. A gödi Samsungot már 2018 márciusában megbüntették, amiért nem tartotta be a tűzvédelmi és az iparbiztonsági szabályokat, majd ezt követte egy sor hasonló bírság a következő hónapokban. Az összes ilyen büntetéshez a Göd-ÉRT Egyesületet vezető Bodnár Zsuzsa, az Átlátszó újságírója közérdekű adatigényléssel jutott hozzá, a tavaly nyilvánosságra került dokumentumok szerint pedig a céget 2018 óta iparbiztonsági okokból hatszor, tűzvédelmi okokból tizenegyszer bírságolták meg.

A kibocsátások Uniós szabályozásának hiánya

Egységes Uniós szabályozás jelenleg nincs az akkumulátorgyártásra, az Ipari Kibocsátásokról szóló Irányelvnek 2024. nyaráig nem volt része az akkumulátorgyártás. Hazánk a folyamatos civil és lakossági tiltakozást követően elébe ment a szabályozásnak, és 2024. nyarán kihirdették, hogy a környezeti hatásvizsgálati és az egységes környezethasználati engedélyezési eljárásról szóló kormányrendelet módosítása alapján az új eljárások során egységesen valamennyi akkumulátor típusnak és részegységeinek (katód, anód, elektrolit, szeparátor fólia) gyártása, valamint hulladékainak előkezelése, hasznosítása környezeti hatásvizsgálatköteles tevékenységnek minősül.

Az uniós jogszabály változása után az akkumulátorgyártás 15 tonna akkumulátorcella-gyártás kapacitás felett az Ipari Kibocsátásokról szóló irányelv (IED) része lesz. Az irányelvet két éven belül (2026. július 1-ig) át kell ültetni a nemzeti jogba, de az IED-hez kapcsolódó legjobb elérhető technológia (BAT) referencia dokumentumának (BREF) elfogadása akár négy évig is eltarthat. Ez a dokumentum fogja tartalmazni a konkrét alkalmazható technológiákat, elfogadható környezeti kibocsátásokat az akkumulátorgyárakra. Amíg nincs uniós egységes BREF/BAT, addig a magyar hatóságokon múlik, hogy mit tartalmaz az engedély a viszonylag általános EU-s keretrendszeren belül.

Miután kiderült, hogy a gödi Samsung SDI-ből 2021-ben 81 tonna NMP oldószer kerülhetett a levegőbe (amely a 2024-es érvényes kibocsátási határérték 75-szöröse), hazánk az NMP és NMC (nikkel, a mangán és a kobalt vegyületek – a katód anyaga) kibocsátás esetén szigorúbb határértékeket szabott meg. Eszerint 

• az új beruházóknak azonnal, 
• a már Magyarországon működő üzemek számára 2028. januárjáig, 
• azon beruházóknak, akiknek már folyamatban van az engedélyezési eljárása 2027-től 

mangán esetében ötödére, míg nikkel és a kobalt esetében a felére csökkentették a határértéket. 

Az NMP határértékét pedig köbméterenként egy milligrammban határozták meg. Eddig 2 mg/köbméter, illetve 150 mg/köbméter volt a kibocsátási határérték a létező szabályok értelmezéséről függően.

Akkumulátorgyár-építés értékes területekért cserébe

Heves vitákat váltott ki a helyiek körében Debrecenben a várostól néhány kilométerre tervezett akkumulátorgyár felépítése, ugyanis a beruházás érdekében értékes termőföldeket szüntetnek meg mintegy 220 hektáros területen. Ráadásul a helyi lakosokat már csak a tervek elkészülte után tájékoztatták, és a véleményüket csak akkor kérdezték meg, amikor a projektről már megegyezett az állam a beruházást végző CATL nevű céggel.

A Debrecen környékén lévő földek a hajdúsági löszháthoz tartoznak, és hazánk egyik legjobb minőségű termőföldjei. Most, amikor egész Európában az egyik legfontosabb feladattá vált a lakosság élelmezésének helyi forrásokból történő biztosítása, aggályos lépés ezeknek a területeknek a feláldozása egy olyan ipari beruházás miatt, amely máshol is megvalósítható lenne. Magyarország egyik legnagyobb természeti értéke rendkívül termékeny talaja. Ennek gondos megőrzése biztosíthatná az ország teljes lakosságának az élelmiszer-ellátását, sőt még exportra is jutna a megtermelt mennyiségből. Ehelyett a termőtalajaink egyre nagyobb hányada válik ipari beruházások áldozatává.

A termőterületek elvesztése mellett a lakosokat az is aggasztja, hogy a gyárhoz köthető megnövekedett forgalom a térségben élők nyugalmát és biztonságát is zavarhatja. A gyárat kiszolgáló napi több száz teherautó pedig ronthatja majd a levegő minőségét is.

Jogos a helyiek felháborodása. Nem szabadna szemet hunyni afelett, ha egy nagyberuházás károsítja a lakosok életminőségét, valamint a természeti és környezeti értékeket veszélyezteti. Minden jelentősebb építkezés során, így az akkumulátorgyáraknál is csak barnamezős beruházásokat – ezek elsősorban olyan, jellemzően elhagyott vagy szennyezett területen valósulnak meg, amelyet korábban valamilyen ipari, kereskedelmi vagy honvédelmi célra használtak – szabadna engedélyezni. Úgy tűnik azonban, hogy a kormány ezt a szempontot az akkumulátorgyárak engedélyezése esetében sorra figyelmen kívül hagyja. A debreceni akkumulátorgyár mellett az iváncsai gyár is zöldmezős beruházásként valósult meg, Gödön pedig mióta megépült a Samsung akkumulátorgyártó üzeme, a település szenved a megnövekedett forgalomtól, a zajtól és a gyár környékét időnként elárasztó bűztől.

Mindez pedig azért lehetséges, mert hazánkban elterjedt az a rossz gyakorlat, hogy kiemelt beruházásra hivatkozva a kormány egy tollvonással könnyít az engedélyezési előírásokon, gyakorlatilag semmibe véve a lakosok igényeit és érdekeit, valamint a környezetvédelmi szempontokat.

Óriási vízigényű beruházások az aszályok sújtotta Magyarországon

A jelenleg működő és tervezett akkumulátorgyárak jelentős vízigénye az egyre szárazabb és drámaibb aszályok sújtotta Magyarországon különösen aggasztó. Ha a kormány és a döntéshozók az állami, közösségi pénzek döntő hányadát nem ezeknek a problémáknak az azonnali kezelésére fordítják, akkor 2070-ig az ország kétharmada olyan száraz sztyeppé változik, ahol nemhogy élelmiszert nem fogunk tudni magunknak termelni, de a területet még legeltetésre is csak korlátozottan lehet majd használni. 

Ahhoz, hogy ezt a katasztrófát elkerüljük, az ország területén lévő minden csepp víz sorsáról nagyon tudatos és előrelátó gondoskodással kellene döntést hozni, a meglévő erőforrásokat pedig a hazánkba bejutó vizek megtartására kellene fordítani. A szárazodás miatt a mélyebb talajrétegekben lévő vizeinket a lakosság jövőbeni ivóvíz szükségletének vésztartalékaként kellene kezelni, és nem átgondolatlan, rövid távú megoldásokkal kecsegtető beruházások oltárán veszélyeztetni.

Csak a Debrecenben épülő akkumulátorgyárat nézve, az annak helyt adó ipari park vízfogyasztása, egy azt előkészítő szakértői tanulmány szerint akár 60 ezer köbméter is lehet naponta. Ez a szám önmagában nagyobb, mint a teljes város vízfogyasztása. A környezeti hatástanulmány azt állítja, hogy ez nem probléma, ám tény, hogy a várost és környékét évek óta egyre nagyobb aszályok sújtják, így a vízkivétel fokozása felszíni szárazodást okozhat, amit vizsgálni kellene a hatásvizsgálatban. Debrecennek nincsen jelentős folyója, így onnan nem tudják megoldani az ellátást. A gyár által felhasznált víz jelentős része pedig párolgási veszteségként a légkörbe távozhat.A döntéshozóknak tehát azon kellene dolgoznia, hogy megőrizzük hazánk vízkészleteit, ehelyett viszont a klíma- és ökológiai válság idején nagy vízigényű beruházásokat hajtanak végre. Egy ennyire vízintenzív beruházásnál alap követelmény lenne, hogy a gyár helyszínének kijelölése előtt figyelembe vegyék a klímaválság hosszú távú hatásait a vízgazdálkodásra. Dedák Dalma a WWF szakértője részletesebben bemutatja cikkében az akkumulátorgyárak vízhasználatával kapcsolatos aggályokat.

Magas energiafelhasználású gyárak energiaválság idején

Mivel az akkumulátorgyártás kifejezetten energiaigényes tevékenység, fontos megvizsgálni, hogy Magyarország képes-e biztosítani az ehhez szükséges energiát. A kormányzati bejelentések alapján a gyártókapacitás a jelenlegi csaknem 10-szeresére, az éves akkumulátorgyártási kapacitás akár 250 GWh-ra is növekedhet 2030-ra. Ekkora akkumulátorgyártó-kapacitás teljes éves energiaigénye akár 15-16 TWh-t is elérhet, ami nagyságrendjében megfelel a paksi atomerőmű termelésének. A hő- és a villamosenergia-igény várható megoszlása nem ismert, előbbit vélhetően földgázból állítanák elő.

Ezzel az óriási energiaigénnyel a vonatkozó, érvényben lévő energetikai stratégiai dokumentumok nem számoltak. Így nem világos, hogyan oldaná meg a magyar kormány az üzemek ellátását, ahogy az sem ismert, hogy a gyárak működése mennyivel növelné az ország szén-dioxid-kibocsátásait.

A fentiek alapján összességében olyan kép alakul ki, hogy az akkumulátorgyárak építésére vonatkozó terveket sem energiapolitikai szempontból, sem a villamosenergia-rendszer igényei oldaláról nem előzte meg körültekintő tervezés. Az iparági stratégia elképzelése, hogy a gyárak villamosenergia-igényét pusztán napelemekre alapozva kellene kielégíteni, inkább csak kényszerű ötletelésnek tűnik. Különösen akkor, amikor a napenergiás fejlesztéseket mind a kereskedelmi erőműves, mind a háztartási, mind az ipari szektorban gyakorlatilag leállították különböző intézkedésekkel.

A klímaválság mellett Európát sújtó energiaválság közepén értelemszerűen nagy átgondoltságra, megalapozottságra volna szükség, különösen egy ennyire energiaigényes iparág fejlesztésére vonatkozó tervek esetén. A reális tervek hiánya miatt félő, hogy ha az óriási léptékű akkumulátorgyári beruházási tervek megvalósulnak, akkor az a mostaninál lényegesen magasabb energiaigényt, az energiafüggőség növekedését, és a klímakárosító kibocsátások hazai vagy külföldi emelkedését fogják eredményezni.

Veszélyes és mérgező anyagok a gyárak környékén

Az akkumulátorgyárak esetében nem csak a tervezés és építés során kell figyelembe venni a környezet- és természetvédelmi kockázatokat. Az akkumulátorok gyártásához számos veszélyes és mérgező vegyi anyagot használnak, ami a környezetbe, természetbe kikerülve károsíthatja az élővilágot, valamint az emberi egészséget, és ez a veszély a gyár működése során végig fennáll. Ilyen vegyület például az NMP, ami potenciálisan magzatkárosító, és mint szaporodási képességeket károsító anyag, EU-s korlátozás alatt áll, azaz csak szigorú megkötésekkel lehet felhasználni. Ezt az anyagot mutatták ki civil szervezetek által finanszírozott vizsgálatok a gödi Samsung-üzem környékén a talajvízben.

Szintén az akkumulátorgyártás során felhasznált kockázatos anyagok közé tartoznak a lítiumvegyületek, melyek károsak az emberi egészségre és a környezetre is. A gyakran használt lítium-hexafluorofoszfát mérgező, bőrrel, szemmel érintkezve égési sérülést okoz, a vegyületnek való hosszút távú kitettség pedig károsíthatja a szerveinket. A lítium-ion akkumulátorok elektrolitjához használt szerves oldószerek közül is több káros lehet az emberi egészségre, például az etilén-karbonát, a dimetil-karbonát, a propilén-karbonát, az 1,2-dimetoxietán, a butirolakton, és a tetrahidrofurán. Ez utóbbi anyag például az EU-s besorolása szerint rendkívül tűzveszélyes, súlyos szemirritációt okoz, feltehetően rákkeltő, és gőze légúti irritációt is okozhat.

Ezután felmerül a kérdés, hogy mi a garancia arra, hogy a Debrecenben létesítendő üzem minden iparbiztonsági szabályt be fog tartani. Kiemelten fontos, hogy az üzemek a szabályok, előírások szigorú betartásával elkerüljék az előírtnál jelentősebb szennyezés kibocsátást. Kockázatot jelent továbbá ezen anyagok nagy mennyiségben történő közúti szállítása, mert egy közúti baleset során is veszélyes anyagok juthatnak ki a környezetbe.

Az pedig már az ellenőrző hatóságok feladata, hogy betartassák a gyárral az előírásokat. Ha valamilyen okból határértéken felüli szennyezés jut ki a környezetbe, azt a hatóságoknak a gyár együttműködésével, valamint a nyilvánosság teljeskörű tájékoztatásával, a helyi lakosok és civilek bevonásával a lehető legrövidebb időn belül ki kell vizsgálnia. Ha indokolt, akkor meg kell kezdeni a kármentesítést.

Az elmúlt évek, évtizedek tapasztalata azonban, hogy a magyar hatóságok nem képesek a szennyezési eseteket megelőzni, vagy a kialakult szennyezések kármentesítéséről gondoskodni (pl. Illatos úti szennyezés, Óbudai Gázgyár stb.), illetve hatékonyan elejét venni ipari baleseteknek (pl. Kolontári katasztrófa). A gödi Samsung-gyár környékén sem vizsgálták az NMP jelenlétét, majd a civilek által megrendelt mérések után sem sikerült tisztázni az NMP-szennyezés okát, de a katasztrófa és tűzvédelmi előírásokat sem tudták betartatni az akkumulátorgyártó üzemben éveken át.

Az akkumulátorhulladék-kezelés munkavédelmi és vegyi kockázatai

Az akkumulátorgyártás egyik kiemelt környezeti kockázata a kezelendő hulladékká váló akkumulátorok és a nagy mennyiségben keletkező selejtes akkumulátorok kezelése. Egy új gyár esetén a kezdeti szakaszban akár 40 százalék is lehet a selejt aránya, amit jellemzően a keletkezés közelében, azaz jelen esetben hazánkban tárolnak és kezelnek. Jelenleg a selejtes és hulladék akkumulátorok újrahasznosítása azonban nem Magyarországon történik. Az olyan üzemekben, mint a bátonyterenyei vagy a szigetszentmiklósi, ezeket csak előkészítik hasznosításra. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy selejtes, illetve használt akkumulátorokat aprítanak össze a kisütés után egy hasznosítható fémeket tartalmazó darálóban. Ennek az eredménye az értékes fémeket tartalmazó black mass, amit egyelőre Ázsiában hasznosítanak újra. A hazánkban végzett hasznosítási folyamat, azaz a kisütés és a darálás kifejezetten tűz- és robbanásveszélyes, környezetszennyező és munkavédelmi szempontból kockázatos lehet. Ezt bizonyítja a számtalan baleset és szennyezés, amely mindkét üzemhez kapcsolódik. Az akkumulátor-hulladék feldolgozás kockázatát növeli, hogy az elektrolit összetétele változó, és sokszor nem is ismert. Az akkumulátorokban lévő nikkel és kobalt vegyületek mérgezőek és rákkeltőek, a lítium vegyületek is kiemelten kockázatosak lehetnek, és az elektrolit összetevői is rendre mérgezőek, tűzveszélyesek.

Az újrahasznosításkor kiszabaduló anyagok között lehetnek per- és polifluorozott alkil vegyületek (PFAS-ok), amelyeket széleskörűen alkalmaznak.Számos iparág termékeiben, egyebek mellett vízálló textiliákban, élelmiszer-csomagolásban, edényekben, festékekben és égésgátlóként vagy elektrolit adalékként a lítium-ion akkumulátorokban is jelen vannak. Tűz esetén az akkumulátoripari gyárakban felhasznált polivinilidén-difluoridból (PVDF) több toxikus fluortartalmú égéstermék keletkezik (nálunk a Semcorp, Samsung, SK, CATL, Bamo is ezt használja kötőanyagként.) A PFAS vegyületek nagy stabilitásuknak köszönhetően, idővel felhalmozódnak az emberi szervezetben és a környezetben, ezért örök vegyi anyagokként szokták őket emlegetni. Az Európai Vegyianyag-ügynökség (ECHA) 2023-ban több mint tízezer ilyen vegyület korlátozását javasolta, s ez a folyamat különféle szektorokban jelenleg is zajlik.

Alsózsolcától Sóskútig tiltakozik a helyi lakosság a településükre tervezett akkumulátor-hulladék feldolgozók ellen. Nem indokolatlan a lakosság aggodalma, hisz a jogszabályokat sorozatban megszegő, hasonló bátonyterenyei üzem működési engedélyét még 2023. augusztusában függesztették fel, mivel a dél-koreai tulajdonú SungEel Hitech Hungary Kft. üzeme képtelen volt betartani a működéssel és hulladékgazdálkodással kapcsolatos előírásokat, és rendszeresen szenvedtek kellemetlen szagoktól a helyiek. A bátonyterenyei hasznosítót 2024 nyarán újranyitották. Ennek a cégnek a szigetszentmiklósi üzeme is több büntetést kapott a dolgozók súlyos veszélyeztetése, többek között egy halálos baleset miatt. Iklad és Abasár példája pedig sajnos megmutatja, hogy a szabálytalanságok miatt olyan települések is megszenvedhetik az akkuhulladékok “áldásait”, ahová se hulladéklerakót, se hulladékfeldolgozót nem engedélyeztek. 

A bátornyterenyei és a szigetszentmiklósi üzem azonban nem képes befogadni az összes hazánkban keletkező selejtes akkumulátor-hulladékot. Ezért jelennek meg hírek arról, hogy országszerte feltűnnek akkumulátor-hulladék lerakatok, például Salgótarjánban az Éltex Kft telephelyen is, ahol a Greenpeace is vizsgálódott. Illetve a vitatott Sóskúti hasznosítón túl több magyar cég, mint például a MOHU, a Mészáros cégcsoporthoz tartozó Envirotis Holding és az Éltex Kft. is tervez hazánkban hulladékhasznosítót létesíteni. Ezek azonban tudomásunk szerint továbbra sem olyan üzemek, ahol az úgynevezett “black mass-ből” kinyernék a hasznosítható fémeket, hanem csupán “black mass-t” előállító, daráló üzemek lesznek.

Különösen problémás és sok kockázatot hordoz magában, hogy jelenleg az akkumulátor-hulladékot lehet nem veszélyes hulladékként szállítani, tárolni és kezelni. A lítium akkumulátorokban lévő veszélyes anyagok és az akkumulátor-hulladék különösen tűzveszélyes, ezért ez nagyon jelentős kockázatot jelent. Salgótarjánban már történt tűzeset is az akkumulátor-hulladék szállítás során, pedig az érintett Éltex Kft. telephely nem is minősül veszélyes hulladékot kezelő területnek.

A Greenpeace szerint felháborító, hogy egy 2024. októberében elfogadott törvényjavaslat szerint az országban létesülő akkumulátor-hulladék feldolgozó üzemek helyszínét az iparügyekért felelős miniszter, jelen esetben Nagy Márton már a környezeti hatásvizsgálati eljárás előtt kijelölheti. A kormány célja ezzel az lehetett, hogy segítsen megoldani az akkumulátor-hulladék feldolgozásának problémáját, amely Magyarország akkumulátor-nagyhatalommá válásának eredménye. Emellett az új szabályozás azt is célozhatta, hogy megelőzze a helyi tiltakozásokat. A törvény szerint ugyanis az országban létesülő akkumulátor-hulladék feldolgozó üzemek helyszínét ezentúl az iparügyekért felelős miniszter, jelen esetben Nagy Márton jelöli ki. A kijelölés rendelet útján történik a környezeti hatásvizsgálati eljárás előtt és a társadalmi részvétel ellehetetlenítésével. A javaslat ellen bár számos szakmai szervezet tiltakozott, azt mégis elfogadta a Parlament. 

A törvénymódosítás a Greenpeace véleménye szerint szembemegy mind az Alaptörvénnyel, mind az uniós és a nemzetközi joggal. Az új szabályozásból teljes mértékben hiányoznak a hazánk által is ratifikált Aarhusi Egyezmény által biztosított környezeti jogok. Így a környezeti hatásokat már a terület kijelölésekor szükséges lenne vizsgálni, és a nyilvánosság számára biztosítani kellene az információhoz való hozzáférés és beleszólás jogát. Ha ilyen kulcskérdésben a miniszter rendelet útján dönt, akkor a társadalmi részvétel ellehetetlenül. Ráadásul úgy szavaztak a képviselők a javaslatról, hogy annak sem a tartalmi összefoglaló, sem a magyarázat része nem tartalmaz semmilyen érdemi információt. A Greenpeace szerint, mivel az akkumulátor-hulladékot kezelő üzemek jelentős környezeti hatása tagadhatatlan, ezért elfogadhatatlan, hogy kifejezetten ezen üzemek esetére módosuljanak a jelenlegi jogi keretek. Ráadásul úgy, hogy a törvénymódosítás nemzetközi jogot sért, és visszalépést jelent a környezeti jog által garantált védelmi szinthez képest. Az Európai Bizottság 2025. márciusában elfogadta, hogy a lítium akkumulátor-hulladékot és az akkumulátor-hulladék hasznosítás egyelőre hazánkban végzett részének a termékét a black mass-t  az Európai Hulladék Katalógus (EWC) szerint számítson veszélyes hulladéknak. Ez a változás másfél éven belül lesz hatályos, tehát még 2026. Őszéig lehet még hazánkban nem veszélyes hulladékként tárolni, kezelni akku hulladékot és a feldolgozási termékét.

Mit teszünk a hazai akkumulátorgyárak környezetterhelése ellen?

Az elmúlt években több hazai civil szervezetnek és lakóközösségnek nyújtottunk szakmai segítséget, akik felléptek a környezetükbe tervezett akkumulátorgyárak építése ellen vagy a gyárak kockázatainak csökkentéséért küzdöttek:

• Gödön több alkalommal segítettük javaslatainkkal a helyi lakosokat, részt vettünk az üggyel kapcsolatos eseményeiken, valamint az önkormányzatot is segítettük szakmai javaslatokkal.
• Szintén Gödön a helyi lakosok kérésére méréseket végeztünk a Samsung üzem mellett, lakóingatlanoknál, az akkumulátorgyárban használt oldószert vizsgálva a levegőben.
• Gödön a termőföldre kiömlő szennyvizet vizsgáltuk, az ezzel kapcsolatos laboratóriumi vizsgálat NMP-szennyezést mutatott ki Közös levelet írtunk a Göd-ÉRT Egyesülettel a Samsung SDI üzem felfüggesztett engedélye ügyében, majd közösen demonstráltunk a Göd-ÉRT Egyesülettel
• A sóskúti, akkumulátorgyártáshoz használt anyagokat előállító üzem civil egyeztetéseiben vettünk részt az érintett céggel, és tanácsokat adtunk helyi civileknek kémiai-biztonsági és szennyezési kérdésekben. 
• A győri ipari parkba és a Debrecenbe tervezett akkumulátorgyárral kapcsolatban konzultáltunk a helyi civilekkel.
• Komáromi SK Innovation akkugyárakban a beadványainkat követően szigorították az NMP kibocsátási határértéket.
  • A határértéket a korábban – a Greenpeace szerint szabálytalanul – engedélyezett 150 mg/m³ helyett nem csupán a zöldek által követelt 2 mg/m³-es szintben állapították meg, hanem ennek a felére, 1 mg/m³-re módosították. Ez az új kibocsátási határérték összhangban van a 2027-28-tól életbe lépő új szabályozással. A zöldszervezet szerint a vonatkozó hazai és uniós szabályozás  egyértelmű: a rákkeltő, mutagén és szaporodási képességeket károsító anyagokra maximum 2 mg/m³ kibocsátási határértéket szabadna csupán engedélyezni. A Greenpeace álláspontja szerint a Komáromban korábban engedélyezett magas NMP-kibocsátási határérték szabálytalan volt és veszélyeztette az egészséget és a környezetet. 
• Megszólaltunk a Szolnokra tervezett elektrolit gyár ügyében is
• A médiában számos esetben elmondtuk a szakmai kritikánkat szinte az összes hazai üzemmel kapcsolatban, például ebben a podcastban.
• Tiltakoztunk az akkumulátor üzemek terjedését megkönnyítő jogszabályok ellen
• Több rendezvényt szerveztünk a témában, például a zöld szervezetek Országos Találkozóján szakmai szekciót, valamint beszélgetést az érintettekkel, melyről film is készült 

Közös demonstárciót szerveztünk az érintett helyi civilekkel a 2024-es Battery Week-en

Hogyan vonódhatnak be az eljárásba a helyi lakosok?

Azt tanácsoljuk a helyi lakosoknak, akik közelében akkumulátorgyár építését tervezik, hogy próbáljanak bekapcsolódni már az elején az engedélyeztetési eljárásba. Ha nem áll rendelkezésre, akkor közérdekű adatigénylés keretében kérjék ki az engedélyezési dokumentumokat. Javasoljuk, hogy vegyék fel a kapcsolatot a helyi önkormányzattal a kérdésben, illetve keressék a kapcsolatot a gyárat üzemeltető céggel, különösen, ha a hatóságok kiemelt állami beruházásra hivatkozva nem adják ki a szükséges adatokat, és nem biztosítják a helyieknek a döntésben való részvételt. 

Érdemes egy helyi civil szervezet bevonásával megvizsgálni a gyár víz- és energiaigényét, és esetleges kibocsátását, illetve a hatásterületét. Jó lépés, ha civil összefogás is szerveződik az ügy mögött, mely lehetőséget ad arra, hogy a helyiek egymással összefogva tiltakozzanak az akkumulátorgyár lehetséges káros hatásai ellen. Mindemellett egy petíció elindítása és a média tájékoztatása is sokat segíthet az ügyben.

Álláspontunk a hazánkba települő akkumulátorgyárakkal kapcsolatban

• Bár szükséges az elektromobilitás fejlesztése, a hazai erőforrások nem bírnak el annyi akkumulátorgyárat, ami a kormány terveiben szerepel. Az időtáv, a beruházások várható nagyságrendje, illetve az átfogó társadalmi és környezeti hatások olyan súlyúak, hogy a tervezett üzemek környezeti és társadalmi hatásait nem egyenként, hanem egy Stratégiai Környezeti Vizsgálat keretében kellene megvizsgálni. A klímaváltozás hosszú távú hatásainak figyelembevételével számításokat kellene végezni arra, hogy ennyi új üzem milyen mértékben veszélyzeteti majd vízkészleteinket, valamint energiabiztonságunkat. Az új ipari telepek elhelyezésénél figyelembe kell venni a klíma- és ökológiai válság következő 20-30 éves trendjeit, következményeit is.
• Az akkumulátorgyáraknak óriási az energiaigénye, azonban az érvényben lévő energetikai stratégiai dokumentumok nem számoltak ezzel. A klímaválság mellett Európát sújtó energiaválság közepén nagy átgondoltságra volna szükség egy ennyire energiaigényes iparág fejlesztésére vonatkozó tervek esetén. A reális tervek hiánya miatt félő, hogy az akkumulátorgyárak, amennyiben megépülnek, a hagyományos, fosszilis energiahordozók hazai vagy külföldi felhasználásának, Magyarország klímakárosító kibocsátásainak és energiafüggőségének növekedését fogják eredményezni.
• Elfogadhatatlan az a gyakorlat, hogy a kormány nemzetgazdasági szempontból kiemelt beruházássá minősít egy-egy projektet, ezzel megkönnyítik az engedélyezési eljárást, lerövidítik a környezetvédelmi engedélyeztetést, megnehezítik a tudományos alapú, független hatásvizsgálatok lefolytatását. Mindemellett a döntések meghozatala előtt a helyi lakosság, helyi civilek bevonása elengedhetetlen. Érdemi döntés a lakosok támogatása nélkül nem születhet ilyen léptékű beruházásokról.
• A zöldmezős beruházások, értékes talajaink elpusztítása helyett alapvetően barnamezős beruházásokat szabadna engedélyezni hazánkban. Az országban számos régről ránk marad szennyezett terület vár megtisztításra és ipari hasznosításra. Javasoljuk, hogy akkumulátorgyártáshoz kapcsolódó üzemeket, csak a lakosoktól távol, barnamezős beruházásként valósíthassanak meg.
• Évek óta hangoztatjuk, hogy független környezetvédelmi minisztérium és erős, független környezetvédelmi hatóságok nélkül nem tudnak érvényesülni elégségesen a környezet- és természetvédelmi szempontok, sem a döntéshozatalban, sem az előírások betartatásában. A hatóságok az elmúlt években, számos esetben – sok alkalommal pont az akkumulátor üzemeknél – nem tudták megelőzni a szennyezés kialakulását, illetve betartatni a cégekkel a különböző előírásokat. A hazai hatóságoknak tehát kiemelt figyelmet kell fordítani az akkumulátor gyártáshoz kapcsolódó üzemekre. Ezeknek a szennyezés kibocsátásait, tűz- és robbanásvédelmi, valamint munkavédelmi előírásait rendszeresen s ellenőrizni kell.
• Amíg nem érvényesíti a magyar állam teljeskörűen a szennyező fizet elvet, és amíg nincs garantálva a környezeti kárfelelősség, addig az ilyen, veszélyes anyagokkal dolgozó üzemek még nagyobb kockázatot jelentenek a lakosságra nézve.
• Elfogadhatatlan, hogy egy olyan nagy ívű program, mint a Nemzeti Akkumulátor Iparági Stratégia 2030 nincs összhangban a többi hazai stratégiával, célkitűzéssel. Ezen hatalmas, új beruházások hosszú és rövid távú környezeti és természeti kockázatai ismeretlenek.  Azt sem tudjuk mennyire veszélyeztetik a természeti erőforrásainkat, energiabiztonságunkat.
• A jelenlegi trendek lapján is kijelenthető, hogy nemzetgazdasági kockázatokat rejt ilyen mértékben egyetlen iparág egyetlen technológiájába invesztálni, és feltenni rá a magyar gazdaság jövőjét. Különösen igaz ez amiatt, hogy újabb és újabb ígéretes kutatások számolnak be hatékonyabb, tisztább akkumulátor technológiákról. Azaz könnyen elképzelhető, hogy pár éven belül eljár az idő a most használt, és hazánkban gyártott, illetve gyártani kívánt lítiumos akkumulátorok felett. 
• Uniós szinten szükséges lenne az akkumulátorgyártásban használt veszélyes anyagokra környezeti határértékek (talajvíz, felszíni víz) megállapítása, valamint a Seveso-irányelv veszélyes üzem besorolás során is figyelembe kellene venni ezen anyagokat. Ugyanis jelenleg az akkumulátoriparban használt néhány kiemelten kockázatos anyag (mint például az NMP) nincs benne a Seveso-irányelvben, így nincsenek is ezekre küszöbértékek megszabva. Emiatt pedig az akkumulátorgyártásban résztvevő gyárak egy része nem számít veszélyes üzemnek. Ha a „veszélyes anyagok” a REACH, azaz EU vegyianyag-szabályozása szerint korlátozott vagy különös aggodalomra okot adó anyagok (SVHC), vagy potenciális SVHC anyagok, akkor ezeket biztonságosabb alternatívákkal kell helyettesíteni ahelyett, hogy sokszor a gyakorlatban be sem tartatott határértékeket állapítanak meg rájuk. 
• Amíg az akkumulátor iparra nem áll rendelkezésre, a technológiákat és a kibocsátosokat meghatározó, kötelezően betartandó BAT/BREF addig a hazai hatóságoknak kell biztosítani, hogy valóban nem elavult szennyező technológiákat hozzanak Magyarországra. 
• A lakosság és szakmai szervezetek bizalma, és a hazai valamint uniós alapelvekkel, nemzetközi egyezményekkel összhangban teljes transzparencia szükséges. Elfogadhatatlan, hogy a lakosok nem tudhatják, hogy tőlük akár 100 méterre milyen mérgező anyagokkal dolgoznak, melyek rendszeresen elérik őket. Mind a felhasznált anyagok, mind a kibocsátások, mind az akkumulátor hulladék (gyártási hulladék és selejt) útja ismert kellene, hogy legyen. Elfogadhatatlan, hogy továbbra is nem veszélyes hulladékként kezelhető hazánkban a számos veszélyes anyagot tartalmazó akkumulátor hulladék.