Hőkamerás felvételeket készítettünk a nemrég megalakult Energiaügyi Minisztérium, valamint a szomszédos Gazdaságfejlesztési Minisztérium épületéről, illetve budapesti panelházakról, hogy szemléltessük a szigetelés fontosságát, egyben teszteljük az épületek energiakrízissel szembeni ellenállóképességét. Tanulságos körútunkból sok minden kiderül, de egy biztos: a megvizsgált kormányzati épületek továbbra is a régi szemléletet hirdetik. Az épületük pazarolja az energiát, felújítást pedig, hiába lenne saját, jól felfogott érdekünk, inkább csak akkor hajtanak végre, ha van rá EU-s forrás, és akkor sem teljes körűen.
Az ember azt gondolná és remélné, hogy az Energiaügyi Minisztérium az energiahatékonyság fellegváraként a legkorszerűbb technológiákkal rendelkezik, példát mutatva ezzel országnak-világnak, ami különösen fontos lenne a jelenlegi energiaválság idején. Mikor azonban felébredünk szép álmunkból és a hőkameránkkal útnak eredünk, rájövünk, hogy az épület valójában önbevallás a kormányzat évtizedek óta súlyosan káros energiapolitikájáról, ami a Greenpeace felvételeiből egyértelműen látszik.
A Fő utca 44-50. számon található, nem megfelelően szigetelt, korszerűtlen nyílászárókkal ellátott épületegyüttes 2021-22 során, EU-s forrás igénybevételével, energetikai felújításon esett át. A felújítás azonban a minisztérium “A” épületét csak részlegesen (főleg az épületgépészeti rendszereket) érintette, abból hőszigetelés hiányában láthatóan továbbra is távozik a meleg. A kép kb. 3-4°C-os környezeti (és elméletileg 18°C-os belső) hőmérsékletnél készült, ideális esetben az épület külső, felületi hőmérsékletének is nagyjából ennek kellene megfelelnie. A valóságban azonban ennél magasabb értékeket lehet leolvasni, és számos hőhidas szerkezetet lehet látni. Az Iskola utcai homlokzatnál az ablakok körül mutatkozó narancsos-pirosas szín, azaz ezen felületek kb. 10-13°C körülinek mutatkozó hőmérséklete is arra utal, hogy a minisztériumban az utcát fűtik.
A 70-es évektől több ütemben felhúzott épületegyüttes déli részén lévő “B” épület felújítása kiterjedt a homlokzati hőszigetelésre, és a homlokzati nyílászárók cseréjére is. Ennek eredménye látványos: az “A” épülethez képest az épület külső felületének hőmérséklete, mind a falazott, mind a nyílászárókkal ellátott részeken lényegesen alacsonyabb, kb. megfelel a környezeti hőmérsékletnek. Hőhidakat azonban itt is láthatunk: a nyílászárók melletti, valószínűleg szellőzést szolgáló szerkezeteknél távozik hő (vélhetőleg nem volt más lehetőség a szellőzés megoldására, így kompromisszumot kellett kötni az irodák használhatósága érdekében), valamint az épület belső, negatív sarkánál rajzolódtak ki a hő távozásáról tanúskodó, 10-12°C fokos hőfoltok.
Összességében a minisztérium épületéről és felújításáról elmondható, hogy bár dicséretes az igyekezet, amivel az épületegyüttes vélhetően legsúlyosabb hiányosságait orvosolták (gépészet felújítása, megújulók alkalmazása, homlokzati hőszigetelés, nyílászárók cseréje), sajnos mégsem újították fel teljes körűen, így az épület egésze továbbra sem éri el a 2023-ban elfogadható szintet. Külön meg kell említeni, hogy bár költségvetési forrásokat is felhasználtak a felújítási program során, az elsősorban az uniós támogatásnak köszönhetően valósult meg.
Mindez azért problémás, mert Magyarország azt vállalta, hogy 2050-ig nullára csökkenti a szén-dioxid-kibocsátását. Az addig rendelkezésre álló 27 év nem nagyon sok, rengeteg a tennivaló (pl. Magyarországon csak lakóingatlanból több, mint 4 millió van), a források pedig szűkösek. Azaz minden beruházást most már a 2050-es célhoz igazítottan kell megcsinálni, hiszen várhatóan se pénz, se akarat, se idő nem lesz arra, hogy egy épület felújításának többször is nekifussunk. Az Energiaügyi Minisztérium épületei esetében a félmegoldásnak tekinthető beruházás a 2000-es években még elfogadható lett volna – de ma már inkább elszalasztott lehetőségként kell tekintenünk rá.
Még érdekesebb megvizsgálni a Gazdaságfejlesztési Minisztériumnak a szomszédban található épületét (Vám utca 5-7.), aminek felújítására, úgy látszik, már nem jutott sem EU-s, sem hazai forrás. Az ugyancsak a 70-es években, a Magyar Villamos Művek Tröszt (MVMT) székházának épült létesítmény végzetesen elavult, energiapazarló mivoltáról ékesen tanúskodnak a hőkamerás felvételek. Az elmúlt mintegy három évtizede, gyakran változó kormányzati célokra használt épület mégis kimaradt a kormányzati épületek felújításából, pedig igen jó oka lett volna a magyar államnak, hogy jelentősen javítson épület energetikai jellemzőin. Csak remélni tudjuk, hogy a képeink megmutatják, mi lenne a hazai gazdaság fejlesztésének helyes útja.
– fotó: Greenpeace
– fotó: Greenpeace
A magyar ingatlanállomány a legrosszabbak közé tartozik az EU-ban, az uniós átlaghoz képest 37,5%-kal használunk több energiát fűtésre. Éppen ezért két, a nyolcvanas években, egy időben épült, egymás szomszédságában álló budapesti panelházat is megvizsgáltunk, az eredmény pedig tökéletesen mutat rá arra, hogy mekkora lehetőséget szalasztott el az ország az elmúlt évtizedekben a fosszilis energiafüggőség és a kibocsátások csökkentésére, ami a mostani energiakrízis hatásait is nagymértékben mérsékelte volna. Míg a nem szigetelt épület drámai mértékben adja le a hőt (bal oldali kép), a hőszigetelt ház felületi hőmérséklete nagyjából megfelel a környezetinek (jobb oldali kép), épületszerkezetek nem rajzolódnak ki, és bár itt is vannak hőhidak a nyílászárók körül, de a vélelmezhetően a már kicserélt nyílászárókon is lényegesen kevesebb hő távozik. Összességében tehát a korszerűsített épület sokkal hatékonyabban használja fel az energiát, és vélhetően alacsonyabb rezsi mellett biztosít magasabb komfortfokozatot a benne élőknek.
A hazai ingatlanállomány energiatakarékossági-energiahatékonysági korszerűsítése nemcsak a jelenlegi energia-, de a klíma- és ökológiai válság szempontjából is kritikus, és régóta esedékes feladat lenne. A megoldást a fosszilisek kivezetése mellett csak a megújulók használata, és az épületek korszerű szigetelése jelentheti. A hőkamerás felvételek tökéletes bizonyítékai annak a kormányzati nemtörődömségnek, amivel az elmúlt évtizedekben kezelték az épületek energiafelhasználásának kérdését. Holott egyértelmű, hogy ha az épületek – többek közt az Energiaügyi Minisztérium is – eleget tennének a XXI. századi követelményeknek, akkor nem pazarolnánk feleslegesen az energiát az éghajlati és ökológiai válság tetejébe érkezett energiaválság közepén.
Megjegyzés: A felvételek a december 1-i állapotot tükrözik; ekkor még csak feltételezni lehetett, hogy a Fő utcai épület lesz az Energiaügyi, a Vám utcai pedig a Gazdaságfejlesztési Minisztérium székháza. Az “A” épület a jellegzetes, hullámzó-kazettás burkolattal ellátott részeiről készült felvételek a zavaró tényezők (pl. a szűk utca miatt akadályozott rálátás, a fák, a beltéri és a közvilágítás hatása, üvegfelületek tükröződése stb.) miatt csak erősen korlátozottan értékelhetőek, mind a Fő, mind az Iskolai utcai homlokzat esetében.
A képek jobb szélén lévő színkód jelzi a megfelelő hőfokot a felvételen. Ez az épületek és a helyszínek különbségeiből fakadóan eltérő spektrumot eredményez, így a képeket egyenként kell értékelni, az a hozzájuk tartozó skálával. A felvételek készítése során számos információ nem állt rendelkezésünkre (pl. az épületek belső hőmérséklete, a használat jellege, a fűtés módja stb.), így azok pusztán tájékoztató jellegűek.