Az MTA Földrajztudományi Intézete a közelmúltban bemutatta a “Katasztrófák Tanulságai – Stratégiai jellegű természetföldrajzi kutatások” című kötetét, Dr. Bakondi György altábornagy, a Katasztrófavédelem főigazgatójának előszavával. A Tudományos Akadémia intézete az almásfüzitői vörösiszap-tározókon kialakított veszélyes hulladéklerakó veszélyességéről pontról-pontra alátámasztja a Greenpeace állításait. [1] Figyelemre méltó, hogy míg a zöld szervezet nem foglalt állást a gátak földrengésállóságáról, addig az MTA ez ügyben is letette a garast: a földrengésveszélyes területen álló gátak megbízhatatlanok. 

A tanulmánykötet bemutatója előtt a Parlament Fenntartható Fejlődés Bizottsága meghallgatást tartott Almásfüzitő ügyében. A meghallgatáson Németh Zoltán, az illetékes környezetvédelmi felügyelőség vezetője pánikkeltésnek minősítette a Greenpeace kijelentéseit és butaságnak a tározó veszélyességét megállapító jeles tudósok szakvéleményeit.

Vay Márton, a Greenpeace szóvivője elmondta: „elképesztő, hogy Budapest ivóvízbázisa fölött egy nyilvánvalóan súlyos toxikus veszélyt jelentő létesítmény hosszú évek óta üzemelhet. Különösen elfogadhatatlan, hogy a hatóságok ezt gyakran önmaguknak is ellentmondva támogatják, fedezik.”

Simon Gergely, a Greenpeace közép-kelet-európai vegyianyag-szakértője szerint „mivel számos szaktekintély mellett immár az MTA is bemutatta a tározók kiemelt kockázatát ezért a környezetvédelmi hatóságnak kötelessége fellépni a környezetet károsító tevékenység ellen.”

A Greenpeace idén január közepén kezdeményezett az Európai Uniónál jogsértési eljárást, ami alapján az Európai Bizottság már bekérte a dokumentumokat a magyar hatóságoktól. A Greenpeace emellett a napokban bejelentette az ICPDR-nak, a Duna Védelmi Nemzetközi Bizottságnak, a Dunát jelentősen veszélyeztető létesítménnyel kapcsolatos észrevételeit.

Jegyzet:

[1] Az almásfüzitői vörösiszap-tározókkal kapcsolatosan az MTA kutatói (szó szerint) az alábbi megállapításokat tették:

  • A tározókat a folyó jó vízvezető tulajdonságú ártéri üledékekből álló felszínén alakították ki, az I.-VI. tározók anyagát vízszigetelés kialakítása nélkül rakták le. A megfelelő műszaki védelem nélkül épült lerakókból a szennyezett vizek komolyabb akadály nélkül keverednek a talajvízzel és jutnak a Dunába.

  • A VII. sz. kazetta alatt a Duna egykori feltöltődött medre van, amely ma is a talajvíz fő áramlási vonalát képezi. A tározók gátjainak különösen sérülékeny szakaszait ott találjuk, ahol az egykori medreket keresztezik. Több évtizedes megfigyeléseink során gyakorta észleltünk ezeken a szakaszokon több tízméteres csúszásokat, rogyásokat.

  • A medrekhez köthető talajvízáramlást bizonyítják a zagytározók gátjainak Duna felé nyíló részein megjelenő fakadó források is.

  • A VII. kazettát délről határoló csatorna vize gyakorta vöröses, kisvíz idején a Duna mederoldalában vöröses színeződésű vizet adó források láthatóak. A tározóból szivárgó szennyezett felszín alatti vizek az év nagy részében a Duna felé áramlanak.

  • A különböző ártéri üledékekből felépülő felszín, a tározók átázó gátjai és a felszín közeli talajvíztől és az árvizektől képlékennyé váló vörösiszap veszélyeket hordozhat magában a tározók gátjainak állékonyságára nézve.

  • A Komárom-Móri övezet Magyarország leginkább földrengésveszélyes területe.

  • A hetes számú tározóban a hulladékok keverés növeli és kiszámíthatatlanabbá teszi a hulladéklerakó szennyező hatását és megnehezíti a vörösiszap esetleges későbbi ipari nyersanyagként való hasznosítását.

  • Az emberi hanyagság vagy természeti katasztrófa (földrengés, pusztító árvíz) komoly környezeti katasztrófához vezetne. Egy nagyobb baleseti esemény során a folyóba jutó vörösiszappal szennyezett vizek jelentős pusztítást okozhatnak a folyó élővilágában, és nagy távolságra eljutó lebegőanyagok a folyóparti települések ivóvízbázisát is elszennyezhetik.

A kiadvány bevezetője és az Almásfüztőről szóló rész becsannelt változata itt letölthető.